Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

kalapja. Leírásuk többi része eltér attól, ami a boncolási jegyzőkönyvben szerepel. A szerint a holttest mellett drapp színű ballonkabát volt - a két nő úgy emlékezett, hogy Kollár ballonja fehér volt. A jegyzőkönyv szerint a holttesten „sötét búzakék színű, vékony csíkos zakókabát” volt - mindkét nő úgy emlékezett, hogy Kollár kabátja sötétkék volt, Bakné szerint ráadásul a felső része kockás, tehát a többi nem lehetett csíkos. Az eltérések látszólag hitelesítik az azonosításokat - a tanúk emlékeik alapján tettek vallomást -, azon az alapon, hogy hamis dokumentum fabrikálása esetén Szentgáli vélhetően ügyelt volna a részletekre. Ehhez azonban azt kell feltételezni, hogy a jegyzőkönyvek készítésekor elővette a boncolási iratot - netán a róla készített pontos jegyzeteit -, és onnan másolta át az adatokat.

Az agnoszkálás fabrikált dokumentumokkal alátámasztott történetével szemben kirajzolódik egy másik, amelyet ugyan „vallomás, beismerés, tanú nem igazol [...], de tárgyi körülmények egész serege teszi azt valószínűvé”.1227 Eszerint december 19-én Baknénak a Szvetenay utcában megmutatták a kihantolt tetem ruháját, ami alapján ő Kollár Istvánként azonosította az áldozatot.1228 A Vári házaspárt másnapra, december 20-ára idézték be a Gyorskocsi utcába. Ott Szentgáli közölte velük, hogy a nyomozás eredményes volt, az elkövetőkre rábizonyították bűncselekményüket, beismerésben vannak, az ügyet napokon belül megküldi az ügyészségnek. Formaságként van csak szükség arra, hogy a holttestet Bakné után ők is azonosítsák, arról a vádlottak már elismerték, hogy az ő áldozatuk. Ennek bizonyítására megmutathatta nekik az arról készült fotót, amelynek hátoldalán mind a négyen elismerték: a „november 18-án meggyilkolt személyt ábrázolja”.1229 És megbizonyosodhattak arról is, hogy Bakné már azonosította a tetemet, a vádlottak aláírása alá ugyanis saját kezűleg írta oda: „A meggyilkolt személyben felismerem Kolár István unoka öcsémet”.1230 Kímélésük és az ügy gyors lezárása érdekében, ahelyett hogy kivinné őket a bonctani intézetbe, Szentgáli elmondta nekik, milyen ruha volt a holttesten, és közölte, hogy amennyiben abban ráismernek Kollár ruházatára, azonnal aláírhatják a jegyzőkönyvet, és elmehetnek. Egyikükről sem feltételezhető, hogy nem hitt a főhadnagynak, és ezt értésére merte adni azzal, hogy ragaszkodik: vigyék ki a bonctani intézetbe, látni akarja a holttestet vagy legalább a ruháját - aláírták a jegyzőkönyvet. Szentgáli pedig pontatlan volt, főnökei szerint „szakmai munkájában folytonos a felüle1227 Eötvös, 1904,1. 133.

1228 Bakné szerepét a gyilkosság bizonyításában később részletesen tárgyalom.

1229 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona...; Kiss-M. Kiss, 2007, 498.; Eörsi L„ 2003, 237.

1230 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona...; Eörsi L., 2003, 237. Bakné feljegyzését betűhíven közöltem.

302