Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

1. Számadás a leszámolásról - 1.1. Az Igazság

„A boszorkányszombat sztereotípiája adott lehetőséget a bíráknak, hogy testi vagy lelki kényszerítőeszközökkel kicsikarják a vádlottakból a vallomásokat, melyek azután valóságos boszorkányüldöző hullámokat korbácsoltak fel. ”47

1. Számadás a leszámolásról

1.1. Az Igazság

Kende Péterék könyvében még nem vált szét a megtorlás rendszerének és működésének a vizsgálata, hiszen ami kevés 1958-ban a Nagy Imre-perről megjelent, az egyszerre volt mindkettő forrása. De munkájuk mit sem vesztett érvényességéből, megállapításai ma is érvényesek.

Már ők felhívták a figyelmet a periratok ötvenhat történeti forrásaként való használatának buktatóira. Úgy látták: a Nagy Imre-per „szellemi utóda, de nem egyszerű utánzata a 30-as évek moszkvai és a 40-es évek budapesti látványpereinek”. „[Sjztálini mintára felépített” konstrukciós per,48 amelyet több alkalommal hasonlítottak a magyar koncepciós perek mintapéldányához, a Rajk-perhez.49 Nehéz és kényes feladatot kellett megoldaniuk. Létezett néhány valótlanságokból fabrikált szöveg - amennyi a vádiratból és az ítéletből publikus lett —, amelyeket morális és politikai okokból, valamint a valósághoz való ragaszkodás okán le kellett leplezni. Ehhez azonban alig állt rendelkezésükre hiteles dokumentum. Kritikájukat arra kellett korlátozniuk, aminek valótlanságát forrásokkal vagy logikailag cáfolhatatlanul bizonyítani tudták. Hiába volt valószínűtlen, hogy ,,[a]z ellenforradalom idején vöröskeresztes adományok közé csempészve jelentős mennyiségű kézifegyvert küldtek az országba”,50 nem az állítást tagadták, hiszen a cáfolat bizonyíthatatlan volt, hanem a Nagy Imre-perre vonatkozását: „ameny- nyiben - a tűzszünet alatt - vöröskeresztes csomagokban fegyverek érkeztek,

47 Ginzburg, 2003a, 7-8.

48 Kende és mások, 1989, 3-5.

49 Kende és mások, 1989, 17, 32, 55, 79, 97.

50 Kende és mások, 1989, 83.

29