Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István
kés”.1208 (Hasonlóan nem ismerte fel a tárgyaláson Szőnyi Tibor a neki megmutatott fényképen „kémfőnökét”, Allen Dullest, csak miután Jankó Péter tanácselnök megnevezte.1209) Ez az a pont, amely kétségessé teszi, hogy Király Lajos hadnagy valóban azt a kést találta meg, amit Tóth november 18-án állítólag beledobott a vécébe, vagy pusztán prezentált egy bicskát a tárgyalásra - miként Jagicza egy golyót. Minden vécécsésze kialakítása és bekötése olyan, hogy két célnak tudjon megfelelni. Biztosítsa, hogy amit használója el akar távolítani, az eltűnjön, a falakba süllyesztett csöveken keresztül az utcák alatt húzódó csatornákba. A rendszernek ugyanakkor biztosítania kell, hogy a csatomaszag ne jusson be a lakásba. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett bűzelzáró, amely azáltal jön létre, hogy a vécé levezetésének elejére egy gátat építenek. Ennek eredményeképpen a vécécsésze alján mindig marad egy kevés víz, ami megakadályozza a csatomaszag átjutását. A Tóth Ilonától állítólag a vécébe dobott kés, mint minden vécébe dobott vagy esett viszonylag nehéz tárgy, legvalószínűbben ebben a bűzelzáróban, ebben a visszamaradó vízben akadhatott volna el. Mégsem így történt, hiszen egyfelől valószínűtlen, hogy miközben az épületet lakták, és a vécéket nyilván használták, 1956. november 18. és 1957. január 29. között - több mint két hónapig - a kés senkinek sem szúrt szemet, senki sem vette a fáradságot, hogy onnan kiemelje. Másfelől pedig Király hadnagy jelentése azt tartalmazza, hogy a bicskát azt követően találták meg, hogy a harmadik emeleten található vécékagylókat felbontották.1210 Erre pedig semmi szükség nem lett volna, ha a kés a büzelzáróban volt, hiszen ott jól látható, onnan bontás nélkül is kivehető lett volna. Tóth Ilona vallomása szerint sem lehetett ott, hiszen „a zsebkést a WC-kagylóba dobtam, és vizet húztam rá, ami levitte a csatornába”.1211 A lány tehát látta - legalábbis úgy látta hogy a kés eltűnt a vécében. Ha viszont a perben bűnjelként kezelt bicska túljutott a büzelzárón, akkor a vécé több mint két hónapos használata során be kellett jutnia legalább az épület csőrendszerébe, ebben az esetben pedig Király hadnagy csapata nem találhatta meg pusztán a vécécsésze felbontásával, ahhoz emeletenként kellett volna falat bontani - feltételezve, hogy a kés valamelyik kanyarulatban vagy illesztésnél elakadt. A „megtalálása” tehát úgy történhetett, hogy Király hadnagy magával vitt egy régi, rozsdás bicskát a Domonkosba, amit 1208 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 18.; Kiss-M. Kiss, 2007, 354. 1209 Zinner, 2014, 76, 209. 1210 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Király Lajos hadnagy jelentése, 1957. január 29. 1211 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilona jkv., 1956. december 21.; Kiss-M. Kiss, 2007, 191. 297
