Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

aztán „megtalált” a harmadik emeleten kibontott vécében. Nincs a dologban semmi különös, szinte közhelyes, hogy az ávó prezentálta a megfelelő helyre és találta meg a bűncselekményt bizonyító aranyat, valutát, netán fegyvert. Ez esetben a vásári bicskát, amelyet aztán a filmhíradóban a fél ország láthatott, mint a brutális gyilkosság bizonyítékát. De ezúttal sem ügyeltek eléggé a részletekre: elmulasztották „megtalálás” előtt bevérezni, és nem ügyeltek arra, hogy olyan, fémnyelű kést „találjanak meg”, amilyenről korábban Tóth Ilonával vallomást tetettek.

Mindezek után és alapján a Domonkos utcában exhumált tetemen talált szúrt sérülés sem bizonyítja, hogy az Tóth Ilonáék áldozata. A megtalált tetemet két ingen keresztül szúrták meg, Tóth Ilona állítólagos áldozatának mellkasa szabadon volt. A megtalált tetem „nagyon élt” a szúrás előtt, Tóth Ilonáék állítólagos áldozatában már alig lehetett élet. A megtalált tetemet a halál előtt fojtogatták, Tóth Ilonáék állítólagos áldozatának Gönczi taposta a nyakát. A megtalált tetemet vizsgáló orvosok nem találták nyomát sem injekciózásnak, sem idegen anyagok — benzin, morfium vagy más - befecskendezésének, sem altatásnak, amely cselekményekről Tóth Ilonáék vallomást tettek. Végül kizárt, hogy Tóth Ilona egy vécéfülkében szorongva a bűnjelként használt késsel, amely erre alkalmatlan volt, és amelyet elmulasztottak időben megtalálni, és amelyen nem voltak vémyomok, és amit nem ismert fel, noha elismerte gyilkos eszköznek, kivitelezni tudta volna a szúrást úgy, ahogy azt Kelemen rekonstruálta. Felületes vizsgálat alapján úgy tűnt, van két olyan nyom - a nyaki sérülés és a szívet ért szúrás -, amelyek alapján mégis azonosnak lehet tekinteni a megtalált holttestet Tóth Ilonáék állítólagos áldozatával, az alaposabb vizsgálat azonban mindkettőt elértéktelenítette. Az eddig feltárt és tárgyalt források alapján tehát nem lehet bizonyítottnak tekinteni, hogy a Domonkos utcában annak a férfinak a holttestét találták meg, akit Tóth Ilona két társával november 18-án este állítólag meggyilkolt. Annak ellenére sem, hogy a vádlottak az arról készült fotó alapján ráismertek áldozatukra, és - jelentős eltérésekkel ugyan, de - minden alkalommal azt vallották, hogy holttestét a gyilkosság éjszakáján ott földelték el, ahol december 12-én a tetemet megtalálták. Sőt, az a tény, hogy a kihantolt tetemet elismerték saját áldozatuknak, és azt vallomásaik szerint oda rejtették, ahol a rendőrök megtalálták, azt bizonyítja, hogy mindnyájan hajlandók voltak olyan hamis vallomást tenni, amely nélkülözhetetlen volt az ellenük emelt vád bizonyításához.

M. Kiss Sándorékkal egyezően bizonyítottnak tekintem, hogy a kihantolt tetem nem a tárgyalt gyilkosság áldozata, aminek az eljárás egésze során tekintették. Ez pedig azt jelenti, hogy nem ismeretes a bűncselekmény áldozata. Azonosított áldozat híján csak Kollár István eltűnése bizonyítja, hogy gyilkosság történt,

298