Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
csoport, hanem a közrendet november 4. után is fenntartani, az esetleges fosztogatásokat megakadályozni hivatott nemzetőr egység bázisa volt; ebből ugyanis tárgyunk szempontjából három nagyon fontos következtetés adódik. Elsőként az, hogy Tóth Ilona, illetve a Domonkos végképp nem tekinthető az ellenállás regionális központjának, hiszen állítólagos „kapcsolatai” közül a Landler 26.-ról és a Dózsa 40.-ről már fentebb kiderült, hogy ott nem ellenálló csoportok voltak, illetve hogy az ott lakóknak - november 18., az állítólagos Kollár-gyilkosság előtt — nem volt kapcsolatuk sem Tóth Ilonával, sem a Domonkossal. Amennyiben Tóth Ilona november 9-én került a kisegítő kórház élére - ahogy azt korábban rekonstruáltam -, akkor ab ovo nem lehetett kapcsolata a Landler 44.-ben lévőkkel, hiszen az ottani egység éppen aznap oszlott fel. De ha mégis korábban került volna oda, akkor sem lehetett volna a Landler 44.-ben lévő ellenállók vezetője vagy „felsőbb kapcsolata”, mivel ott nem ellenállók, hanem rendfenntartó nemzetőrök voltak. Amúgy a Palotás-pernek a Tóth Ilona-perben tanúskodni kényszerülő vádlottjai közül Palotás azt vallotta, hogy a vádlottak közül egyedül Gyöngyösit ismeri, aki nem is tagadta, hogy a november 4-ét követő hét második felében a Landler 44.-ben volt.1135 Tóth Ilona kijelentette, hogy „most látom először a tanút”,1136 amit a bíróság nem törekedett cáfolni, ám egy ismeretlen kéz - amely más helyeket is bejelölt a jegyzőkönyvben — állítását mint különösen fontosat piros tollal bekarikázta és a margón is megjelölte. Palotásról a vádlottak közül azok vallották, hogy ismerik vagy látták, akik maguk is ott voltak november 9-ig a Landler 44.-ben: Gyöngyösi, Molnár József és Mátéffy Csaba. A Palotás-per másik vádlottja, Bognár Ottó is csak Gyöngyösiről vallotta, hogy ismeri, Tóth Ilonát „csak látásból”.1137 Bognár - mint később látni fogjuk, nem véletlenül - nagyon zavaros, önellentmondó vallomást tett. Tóthról azt állította, hogy a Péterfyben mutatta meg neki valaki, aki a nevét is megmondta.1138 Tény, hogy a lány többször megfordult a Péterfyben, és feltételezhető, hogy Bognár is járt ott, a Landler 44.-ben lévők többször kaptak onnan ételt. De Göncziről is azt állította, hogy „november 10. előtt láttam a Péterfyben”, márpedig róla a bíróság is tényként fogadta el, hogy akkor nem volt Budapesten, erre Gönczi is hivatkozott Bognár vallomásának cáfolataként.1139 Bognár tehát Göncziről hamisan 1135 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Palotás József tárgy, jkv., 1957. március 22.268. 1136 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. március 22. 271. 1137 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Bognár Ottó tárgy, jkv., 1957. március 22. 275. 1138 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Bognár Ottó tárgy, jkv., 1957. március 22. 277. Innen a következő idézet. 1139 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona. ..,462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 22.277. 277
