Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
vallott. Vallomásának értékét tovább csökkenti, hogy két olyan vádlott, Mátéffy Csaba és Molnár József, akik sose tagadták, hogy ott voltak a Landler 44.-ben, és akikről Bognár semmi terhelőt nem vallott - tehát nem kényszerültek védekezni a vallomásával szemben határozottan állította, hogy őt sose látták, sem a Landler 44.-ben, sem máshol.1140 Mátéffy azt állította, hogy bár hosszabb ideig volt a Landler 44.-ben, Bognárt nem ismeri. Molnár pedig mintha kétségbe vonta volna, hogy Bognár egyáltalán ott lett volna a Landler 44.-ben: „Nem ismerem a tanút. Az emeleti raktárnál, amikor voltam, nem láttam őt”,1141 pedig Bognár raktárosnak mondta magát. Molnár nem azt állította, hogy csak egyszer járt („volt”) „az emeleti raktárnál”, és akkor ott nem látta Bognárt, hiszen egy ilyen állításnak olyan csekély az információértéke, amennyiért nem érdemes megszólalni. Olvasatom szerint azt mondta: sose látta a raktárnál Bognárt, noha rendszeresen járt ott, például „amikor” (értsd: valahányszor) szolgálatba menet felvette a fegyvert, vagy szolgálat végén leadta. Gyanússá teszi a lejegyzett vallomást, hogy aszerint Molnár megkülönböztette valamitől az „emeleti raktár”-t, miközben máshol nincs nyoma, sem a Tóth Ilona-, sem a Palotás-perben, hogy két raktár lett volna a Landler 44.-ben. A csoport két helyiséget foglalt el: az emeleten - egy korábban párthelyiségként használt lakásban — volt a parancsnokság, a vendéglőben pedig a többiek szállása. Az emeleti raktár Bognár magyarázkodó viszontválasza, tehát egy későbbi állítás miatt, utólag kerülhetett a szövegbe. Bognár ugyanis azzal védte vallomását Molnár közbevetésével szemben, hogy azért nem láthatta, mert „az én raktáram a földszinten volt”.1142 A jegyzőkönyvvezető ezt megerősítendő toldhatta bele Molnár vallomásába az „emeleti” jelzőt. Végül a vádak bizonyítását általában segítő Horváth Sándomé is azt vallotta, hogy a domonkosbeli vádlottak közül csak Gyöngyösit ismeri: „Molnár Józsefet, Gönczit nem ismerem”, Tóth Ilonára egy szava sem volt.1143 Mindezek alapján ténynek tekintem, hogy Tóth Ilonának a Landler 44.-ben lévő úgynevezett csoporttal - valójában nemzetőr egységgel - sem volt semmilyen kapcsolata. Mivel sem a Tóth Ilona-perben, sem más eljárásban nem merült fel, hogy más, eddig nem tárgyalt és meg sem nevezett csoporttal lett volna kapcsolata - ilyennek Eör1140 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Mátéffy Csaba tárgy, jkv., 1957. március 22. 276., Molnár József tárgy, jkv., 1957. március 22. 277. 1141 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Molnár József tárgy, jkv., 1957. március 22. 277. 1142 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Bognár Ottó tárgy, jkv., 1957. március 22. 277. 1143 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Horváth Sándomé tárgy, jkv., 1957. március 22. 282. 278
