Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
hogy nem volt levente, következésképpen leventeként elkövetett bűncselekményért nem ítélhették el.1060 A másodfokú tárgyaláson a cselekményt és az ítéletet is tagadta: „1944-ben nem vettem részt semmiféle fogolyőrzésben. [...] Nem felel meg a valóságnak, hogy 1944-ben lőszert szállítottam a leventéknek. Ezért nem is ítéltek el 1946 márciusában. Leplezni akartam, hogy már többször voltam büntetve, erre mondtam, hogy ekkor már megbüntettek, gondoltam, hogy így elsikkad a többi.”1061 Eszerint köztörvényes ítéletei elhallgatása érdekében a forradalom idején mondta magát politikai elítéltnek - társai valóban úgy tudták, hogy politikai bűncselekményért, illetve bűncselekményekért volt büntetve1062 —, ebből lett a népbírósági ítélet. Az eset jó példája a jegyzőkönyvek manipuláltságának is. Gyöngyösi ugyanis a másodfokú tárgyaláson azt állította, hogy a Fővárosi Bíróságon tagadta a népbírósági ítéletet („A bírósági vallomásomban már az van, hogy 1949-ben nem voltam elítélve.”1063), a jegyzőkönyvben azonban tagadásnak nyoma sincs: vallomásának ezt a részét nem jegyzőkönyvezték. A fentiek alapján valószínűtlennek látszik a népbírósági ítélet, az alapján pedig, ami Gyöngyösiről az iratokból megtudható, biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy ilyen ítélete nem volt. Miután egy 1951-ben keletkezett iratból kiderült, hogy az aszódi javító-nevelő intézetben nevelkedett, B.-né Tóth Matild bírónő levélben kért róla felvilágosítást.1064 A kapott tájékoztatás szerint Gyöngyösi 1945 szeptemberében került először bíróság elé, lopás vádjával, ám a fiatalkorúak bírósága ítélet helyett próbára bocsátotta.1065 A következő év márciusában a Szegedi Törvényszék mint fiatalkorúak bírósága ugyancsak lopásért már javítónevelésre ítélte, ekkor került 1946. augusztus 12-én Aszódra. 1946-ban tehát valóban elítélték, de nem a népbíróság, és nem tízévi börtönbüntetésre. Egy aszódi jellemzése szerint nevelőanyjától mhát lopott, eladta, a pénzt pedig elköltötte. Az intézet 1060 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 23. 1061 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. június 11. 9-10. A Népszabadság cikkírójának sem beszélt a népbírósági ítéletről. Népszabadság, 1957. február 17. Pintér István: Interjú a rács mögött. 3. Kiss-M. Kjss, 2007, 63. 1062 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona.... 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. június 11. 8.; Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. június 11. 11. 1063 Az 1949 nyilván elírás, előtte Gyöngyösi az 1946-os ítéletet tagadta. BFL, XXV.4.a. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. június 11. 10. 1064 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 463. d. B.-né Tóth Matild levele a 200. sz. Makarenko Ipari Tanulóintézetnek, 1957. február 5. 1065 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 463. d. A 200. sz. Makarenko Ipari Tanulóintézet válasza B.-né Tóth Matild részére, 1957. február 12. 263
