Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban
indult a lap. Erről boldog-boldogtalan tudott, az sem volt titok, hogy kik csinálják.”920 A röpcédulázásról a Domonkosban is sokan tudtak olyanok, akik abban nem vettek részt. Tudnia kellett róla a gondnoknak, Varga Ferencnének, ugyanis mindvégig nála volt a stencilszoba kulcsa, de őrizetbe sem vették.921 Tóth Ilonától pedig tudjuk, hogy „a ház lakói minden nap jöttek hozzám, figyelmeztettek a stencilezés miatt”922 — vagyis arról sokan tudtak az épületben maradt lakók közül. A röpcédulázásban részesnek tudott Gráczi Béla szabadlábra helyezését Szentgáli főhadnagy azzal indokolta, hogy „a cselekmény súlya olyan kicsi, hogy az ügyészség Gráczit úgyis szabadon bocsátaná”.923 A röpcédulázók többségét (Csizmadia Istvánt, Gráczi Bélát, Láza Attilát, Maráczi Ferencet, Rácz Adolfot és Simoncsik Mihály) a rendőrségi vizsgálat után valóban szabadon engedték, és még a Toracz-ügyben is azokat, akik ellen csupán az volt a vád. Tóth Ilonának tehát november 19-én nem kellett megrémülnie azért, mert röp- cédulázással gyanúsították, és őrizetbe vették, a néhány napos őrizetbe vételek akkoriban amúgy is viszonylag gyakoriak voltak. De nem kellett különösebben súlyos következményektől félnie az általuk sokszorosított röplapok tartalma miatt sem. Kádár novemberben minden lépését az ellenforradalom elleni harccal indokolta, céljának az ellenforradalom leverését állította, márpedig azok a röplapok, amelyeknek az iratokban nyomuk van, és amelyek sokszorosításában és terjesztésében Tóth Ilonáék részt vettek, vagy sok helyen fennmaradt, azonosíthatatlan szerzőjű szövegek, amelyek az ötvenhatos folklór részének tekinthetők (Gyújtsd a vasat és a fémet...), vagy Angyal röplapjai (Kikkel tárgyaltok), illetve az Elünk első száma. Egyik sem volt ellenforradalmi abban az értelemben, hogy a szocializmus megdöntésére, a tőkés társadalmi-gazdasági rend visszaállítására bujtogatott volna. Angyal nem tekintette ellenforradalminak saját tevékenységét, nem volt célja a szocialista rendszer megdöntése, bízott abban, hogy közvetlen tárgyalással megoldhatók az ellentétek, célja éppen a tárgyalás feltételeinek megteremtése volt. Azt, hogy november 16-án tiltakozott a karhatalmisták előtt, amiért nemcsak a „csellengőket”, az általa is gyanúsnak tartott zabrálókat és mu920 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. június 11. 14., 15. 921 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 7., 15.; Varga Ferencné tárgy, jkv., 1957. március 18. 219. 922 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 9. 923 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Szentgáli István főhadnagy jelentése, 1956. november 28.; Kiss-M. Kiss, 2007, 176. 232
