Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban
a karomról, felmentem [az] egyik háznak a lakásába - előzőleg egy kislánytól kértem egy kézigránátot a gránátot egy szovjet harckocsira dobtam”.858 A történet cáfolatot sem érdemel, teljességgel irreális, M. Kissék méltán tették gúny tárgyává. Nem is a történet az érdekes, hanem hogy azt Tóth Ilona vallotta a nyílt tárgyaláson, látszólag minden kényszer nélkül. Eszerint a tárgyaláson tett olyan, magát hamisan súlyos bűncselekménnyel terhelő vallomást, aminek semmi valóságalapja nem volt - azon túl, hogy nyilván voltak mások, akik kézigránáttal támadtak szovjet harckocsikat. Azzal folytatta történetét, hogy aznap este Lambrecht Miklós kinevezte a Domonkos utcai kisegítő kórház vezetőjének, ami nyilván téves állítás. Lambrecht tagadta, hogy Tóth a Péterfyben kapott megbízás alapján vette át a kisegítő kórház vezetését, szerinte tőlük függetlenül került oda: „akkor vetődött oda ez a Tóth Ilona”.859 Fogalmazása pedig kétszeresen is távolságtartó, amit csak részben indokol, hogy igyekezhetett elhatárolódni a brutális gyilkosság vádjával kivégzett lánytól. Az „akkor vetődött oda ez a Tóth Ilona” szófordulat arra utal, hogy véletlenül - netán csak Lambrecht számára véletlenül - került oda éppen akkor, de egyértelműen jelzi, hogy Lambrecht korábban nem ismerte, nem tekintette közéjük tartozónak, vagyis korábban nem dolgozott a Péterfy mentőszolgálatánál. Ezt állította 1963-ban is, közvetlenül szabadulása után, amikor a János kórházban egy helyen dolgozott a forradalom után ügynökké beszervezett Kanász Annával (akinek a Péterfyben 1956-ban állítólag elkövetett gyilkosságról tett tanúvallomásáról már volt szó). A két ötvenhatos „véletlenül” találkozva kezdett beszélgetni - az ügynök nyilván kereste a kapcsolatot az ötvenhatossal, akiről jelenteni lehetett -, Lambrecht pedig elmondta neki: 1956-ban „a Péterfyben volt, és nem tartozott hozzájuk Tóth Ilona. Az máshonnan jött.”860 Nem kizárt, hogy a Péterfy védelmében mondott valótlant, tagadva, hogy hozzájuk tartozott a „gyilkos, szadista orvosnő”, ez azonban kevéssé valószínű. Mivel a fennmaradt források szerint Tóth Ilona november 4-étől a Domonkos vezetőjeként dolgozott, nem maradt nyoma annak, hogy valójában mit csinált november 8-9-ig, amikor szerintem a Domonkosba került. Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a 4-i fellángolás után kivonta magát - netán valahogy kikerült - a sebesültek mentéséből, és a harcok elükéig otthon maradt. Ezt forrás nem igazolja, 858 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 6.; Kiss-M. Kiss, 2007, 30-31,331. 859 A Lambrecht Miklóssal készült interjút idézi: Kiss-M. Kiss, 2007, 111. 860 ÁBTL, M-29912/2. Vámos Erzsébet..., A BRFK Politikai Osztály Ill/a. csoportjának jelentése Vámos Erzsébetről, 1963. július 23. 219
