Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
állítólag gyanússá váltak, tíz életben maradt, hármat pedig a hóhér végzett ki. (Az életben és itthon maradtak többsége valamilyen formában mind az ávó segítőjévé lett.) Ha tehát Kollárt - és Futácsit - mégis megölték, akkor az nem általában szokásos, hanem rendkívüli, különös cselekmény volt, vagy Kollár személye, vagy gyanúba keveredésének körülményei kiríttak az általánosból. Ebben az esetben azonban fel kell tárni, mi volt az a különösen súlyos vád, és melyek voltak azok a különös kényszerítő körülmények, amelyek megölését szükségessé tették. Az ügyben lefolytatott büntetőeljárás egyik követelménynek sem tett eleget. Semmivel nem indokolták, hogy a nőismerősét a Murányi utcában meglátogató férfit gyanúsnak tartották a Landler 26.-ban, és nem sikerült elfogadható választ adni arra, hogy miért ölték meg a Domonkosban. 3.2.4. A Péterfy és a Domonkos mint az ellenállás központjai A Tóth Ilona-ügy eddigi vizsgálói szerint a Péterfy, a Domonkos és Tóth Ilona is meghatározó szerepet játszott az ellenállásban. Gyenes Pál szerint november 4. és 16. között a Péterfy „a fegyveres és a politikai ellenállás központja volt”, a Domonkos pedig annak kicsinyített mása.745 Jobbágyi Gábor: „1956. november 12-étől a politikai ellenállás kulcshelyszíne a Péterfy Sándor Utcai Kórház volt, ahol Tóth Ilona szigorló orvos a sebesültek ellátását vezette.”746 Eörsi László: „A Péterfy Sándor Utcai Kórház az egyik legfontosabb forradalmi központ volt 1956-ban, a fegyveres harcok idején, és még inkább azzá vált a [második] szovjet intervenciót követő politikai ellenállásban.”747 A Péterfyt én is a november 4. utáni politikai ellenállás egyik fontos helyszínének tekintettem, miként Gyurkó László.748 Kiss Réka és M. Kiss Sándor szerint „kétségbevonhatatlan az a tény is, hogy a térség központja november 16-ig a Péterfy volt, de 16. után ezt a funkciót a lebukások közepette, kényszerhelyzetben a Domonkos utcai kórház vette át”, Angyal feladatkörét pedig Tóth Ilona.749 Munkájuk összegzéseként: „november 4. után az ellenállás egyik központja a Péterfy Sándor utcai, majd a Domonkos utcai kórház volt [...], [Tóth Ilona] a Kádár-kormánnyal szemben folyó harc vezető 745 Gyenes, 1992, 12, 13. 746 Jobbágyi, 2006, 13. Tóth Ilona november 12-én és utána már biztosan nem volt a Péteriyben, ahol sose volt a sebesültek ellátásának vezetője. 747 Eörsi L., 2003, 201. 748 Szakolczai, 2001, 80.; Gyurkó, 2001, 428. 749 Kiss-M. Kiss, 2007, 133, 134. 195
