Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
is elmondta, hogy ő csak meglőtte a fényképezni akarót, de azt valójában Tóth Ilona ölte meg. A férfi ugyanis nem halt meg azonnal, és Palotás a gépkocsival éppen arra járó Tóth Ilonát kérdezte, mit tegyenek vele. „Tóth Ilona erre azt válaszolta, hogy ez nem lesz probléma, adtok egy kis bort, csokoládét, és Urbán Mária felé fordulva azt mondta: »Ugye Marikám, megtesszük nekik?« Orvosilag fogják ezt elintézni majd. A beszélgetés közben italt is fogyasztottunk.”670 Az 1966- ban keletkezett ötvenhetes történet cáfolatra sem méltóan képtelen, Urbán Mária határozottan tagadta, hogy 1956. novemberben egyáltalán a VII. kerületben járt volna, tanúkat nevezett meg arra, hogy el sem hagyta a kőbányai házat, ahol lakott,671 neve a Tóth Ilona-perben fel sem merült. Az alkoholt a kórházban nem tűrő Tóth Ilona pedig Pap szerint igencsak borissza volt, ezért másnap Palotással egy egész demizsonnal vittek magukkal a Domonkosba. Onnan együtt vitték ki a hullát a Köztársaság térre. Azt is „beismerte”, hogy segített Tóth Ilonának két ismeretlent beinjekciózni, illetve Palotással gépkocsin vitt ki hullákat a Dunához, ahol azokat bedobták a vízbe. (Ezeket ügyészségi kihallgatásán visszavonta.)672 1956-ban valóban dobtak holttesteket a Dunába, de nem felkelők. Márász Sándor karhatalmista - róla később még lesz szó - két társával december 16-ára virradó éjjel dobta a Dunába meggyilkolt áldozatát. December 5-én pedig az Óbudai Textilkikészítő Gyár közelében fogtak ki egy holttestet a Dunából. A 28 éves Magyar Edét előző nap lőtték agyon magyar vagy szovjet katonák, és dobták tetemét a Dunába.673 Pap István ügye kétségtelenül koncepciós, noha az abban feltártakat Eörsi László valós ténynek tekintette, és még arra is kísérletet tett, amire 1966-ban a vizsgálók és a bíróság sem voltak képesek, hogy azonosítsa az állítólagos áldozatot.674 A felvett vallomások ugyanolyan ellentmondásosak és valószerűtlenek, mint a Tóth Ilona-ügyben, a vádlott „beismerő” vallomásra kényszerítése zárkaügynöke fennmaradt jelentései alapján pontosan nyomon követhető. A november 4. utáni helyzetet jól szemlélteti, hogy a sajtóban és a Fehér könyv ben közöltekhez hasonló rémhírek terjedtek a másik oldalon is, természe670 BFL, XXV.4.a. 7685/1966. Pap István..., Pap István jkv., 1966. november 11. 671 BFL, XXV.4.a. 7685/1966. Pap István..., Urbán Mária jkv., 1966. szeptember 8. 672 BFL, XXV.4.3. 7685/1966. Pap István..., A BFB ítélete, 1967. május 18. 673 HL, XI.22. 576/1957. Márász Sándor és társai (továbbiakban Márász Sándor...), A BKB ítélete, 418/1957. 1957. július 29.; BFL, XXV.97.a. 145/1957. Magyar Ede halála (továbbiakban Magyar Ede...). 674 Eörsi L., 2011, 107. Eörsi szerint Pap „önszorgalomból” vallott Tóth Ilona ellen, de állítását nem indokolja. 180
