Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

lágyi János ellen, az ő állítólagos bűncselekményét is a Fehér Könyv első kötete hozta nyilvánosságra. (Történetét Kahler Frigyesnek a megtorlásról írt munkája kapcsán tárgyaltam.) Az ilyen történeteket Eörsi is „bárgyú mendemondáknak” nevezte, amelyek szerinte azt mutatják, milyen szinten állt a nyomozás [értelemszerűen általában a nyomozati munka] ekkoriban”.660

Abból, hogy a Kisfaludy utcai injekciós gyilkosságok és a Royal szálló közelében elkövetett családirtás vádját elejtették, noha azokról a Fehér Könyv már hírt adott, véleményem szerint nem következik, hogy általában ez lett a sorsa a hamisnak bizonyuló vádaknak. Szilágyi tragikus sorsának köszönhette megmenekülését, miként egy szellemi fogyatékkal élő társa is.661 A Kisfaludy utcai gyilkosság Magyarországon maradt és őrizetbe vett vádlottjaival pedig beismertettek egy másik gyilkosságot, egy állítólag árulás vádjával kivégzett beszkártos megölését, ami alapján a bíróság kellően súlyos Ítéletet tudott hozni, az elsőrendű vádlottat, Klenovszky Istvánt halálra ítélték, és kivégezték. Beismerésre bírásukban nyilván szerepük volt a Kisfaludy utcai injekciós vádaknak.

Voltak rémtörténetek, amelyeket a politikai rendőrség előbb vagy utóbb alkalmatlannak ítélt arra, hogy belőle ellenforradalmi pert koholjon. De voltak hihetőbbek, amelyekből elmarasztaló ítélettel záruló per lett. És valószinűleg tanultak a bírálatból. 1957 tavaszán a tájékoztatási osztály egyik előadója ugyanis szóvá tette a vizsgálati munka hiányosságait: „Megemlítendő, hogy a gyilkosságok és atrocitások vizsgálatával foglalkozó csoport munkájában visszatérő jelenség, hogy az őrizetben lévő személyek gyilkosságokról, terrorcselekményekről tesznek vallomást, majd azt visszavonják. Ugyanakkor az általuk vallott adatok ellenőrzésekor a nyomozás azokat mint valótlant állapítja meg. Szükséges lenne áttanulmányozni, hogy a vizsgálati módszerek[ben], valamint az ellenőrző nyomozati munkában nincsenek-e olyan hiányosságok, melyek a fentieket eredményezhetik.”662 A vizsgálók tanultak a bírálatból: jobban odafigyeltek annak biztosítására, hogy a vádlottak ne vonják vissza „beismerő” vallomásukat.

Rendőrségi vizsgálata idején Molnár József is előadott egy gyilkossági történetet: a női szálláson megismert egy általa csak Jocónak tudott fiút, aki november 18-án (az állítólagos Kollár-gyilkosság napján) elmesélte neki a Domonkosban, hogy tőrrel leszúrt két államvédelmi tisztet.663 Az ügynek nincs folytatása az ira660 Eörsi L., 2007a, 73.

661 Szakolczai, 2011a.

662 ABTL, 1.6. 17. d. Monográfiák, 6. kötet, 1956-os ügyek. Tájékoztató jelentés..., Bicskei Miklósné my. hdgy. jelentése, 1957. március 15.

663 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár Józsefjkv., 1956. december 4.

178