Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
speciális okkal vagy okokkal szükséges indokolni, hogy Kollárt mégis oda vitték, amennyiben egyáltalán bevitték valahova. 3.2.3. Árulók és kivégzések Miután a Tóth Ilonáék elleni eljárásban nem sikerült megválaszolni, hogy mivel indult a gyilkosságban kulmináló eseménysor, Kollár gyanúba kerülésének és megölésének konkrét indokát az akkori viszonyok általános jellemzésével helyettesítette a bíróság. Az ítéletben terjengősen tárgyalta az árulók elleni hajszát és az ávóellenes hisztériát („már az is elég volt, ha az utcán valakire rákiáltották, hogy AVH-s, a legközelebbi fára vagy nyakánál, vagy lábánál fogva felakasztották”554); hogy az ellenforradalmárok felismerték: harcuk csak a proletárdiktatúra legfőbb védelmezőjének, az ál lám védelemnek a megsemmisítésével diadalmaskodhat; majd a november 4. utáni árulók utáni nyomozást.555 Túl azon, hogy a bíróság a konkrét esetet nem annak konkrét okaival, hanem az általános körülményekkel igyekezett magyarázni - amely magyarázat önmagában nem áll meg: konkrét bűncselekmény bizonyításához szükséges a konkrét indok felderítése -, fejtegetése logikailag is hibás. Az ugyanis együtt tekinti a bűntény kiváltó okának az ávósok és az árulók elleni hajszát, márpedig nyilvánvaló, hogy Kollárt vagy ávósnak vélték, vagy árulással vádolták. A kérdés tisztázásának elmaradása lehetővé tette, hogy a bíróság a feltételezett indokokat alternatívan használja: Kollár ávós voltát a gyilkosság végrehajtásának konkrét indokaként (a nála talált fénykép alapján bizonyítottnak tekintették, hogy ávós), az árulók utáni hajszát pedig gyanúba kerülésére - a Landler 26.-ban -, illetve a gyilkosság általános, analógiás magyarázataként (mindenkiben árulót gyanító hisztéria a Domonkosban). Utóbbi bizonyítékaként kerülhetett az ítéletbe, hogy a kisegítő kórházban többeket gyanúsítottak árulással, akiknek megölését tervezték, vagy arra kísérletet tettek, de legalábbis sajnálkoztak életben maradásukon.556 Kollár megölésének ez a közvetett bizonyítása azonban nem elégséges, hiszen egy konkrét cselekmény nem bizonyítható tervezett, de végre nem hajtott cselekedetekkel, egy elkövetett bűncselekmény nem bizonyítható elkövetni szándékozott bűncselekményekkel. Pedig ez az analógiás bizonyítás kiemelt szerepet 554 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d.ABFB ítélete, 1957. április 8. 25. 555 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. A BFB ítélete, 1957. április 8. 25-28. 556 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. A BFB ítélete, 1957. április 8. 26-28.; Ezeket a történeteket M. Kissék is ismertetik. Kiss-M. Kiss, 2007, 97-98, 116-117. 154
