Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
kapott, mivel a rendszerváltozás óta folyó kutatások az ítéletben említett többi körülményt, amelyek állítólag Kollár megöléséhez vezettek - ávósok elleni tömeghisztéria, az ávónak a pártállam védelmében folytatott elszánt küzdelme - nem igazolták. Következésképpen Kollár gyanúba kerülését és megölését az ítéleti indoklásban felsoroltak közül kizárólag a más hasonló esetek, árulónak vagy ávósnak, ellenségnek véltek megölése alkalmasak valószínűsíteni. Az állandósuló, hisztérikussá fokozódott gyanakvást és árulók utáni kutakodást ténynek tekintették a téma eddigi kutatói. Gyenes úgy látta: „tényként kell elismernünk, a túlhajtott gyanakvás légköre nagyon sok embert magával ragadott. A veszély reális volt [...] a rendőrség kiterjedt besúgóhálózattal rendelkezett”.557 Ezt azért látta igazoltnak, mert Tóth Ilonáék az iratok szerint kihallgattak két árulással gyanúsított személyt, Petruska Erzsébetet és a csak Colosként (Gyenes és mások szerint „»Colos« fedőnéven”) ismert felkelőt. Eörsi egyenesen a „spiclikeresési láz” elhatalmasodásával magyarázta Kollár gyanúba kerülését.558 Ezt azzal indokolta, hogy a Péterfyben végrehajtott nagy razzia után „felerősödött a belső ellenség lázas keresése”.559 Ezt az árulónak tartottak meggyanúsításáról szóló történetekkel illusztrálta, hozzátéve, hogy a gyanakvásnak már a harcok idején volt halálos áldozata: Futácsi Endre. Szerinte a Kollár-eset előtt négy személlyel szemben merült fel komolyabb gyanú a Domonkosban. Gyeneshez hasonlóan írta le Petruska és Colos kihallgatását, akiket elengedtek, miután nem bizonyosodott be a gyanú.560 Fontosnak tartom azonban leszögezni: nem ártatlanságuk bizonyosodott be, hanem az, hogy a vádat nem tudják bizonyítani. Jogi szakkifejezéssel: nem bűncselekmény, hanem bizonyítékok hiányában engedték el őket. Petruska esetében Tóth Ilona tárgyaláson tett vallomása megengedi azt a feltételezést is, hogy bebizonyosodott árulása, mégis elengedték: „többé, nem vehet részt a mozgalomban, menjen haza”.561 Árulással vádolták a kisegítő kórház gondnokát, Tur- csányi Józsefnét is, akit nem hallgattak ki, ám Eörsi a periratok alapján igaznak tekinti, hogy „szóba került likvidálása”.562 (Tóth Ilona tagadta, hogy meg akarták volna ölni, de elismerte, hogy árulónak tartották.563) Végül a gyanakvás légkörének abszurdig fokozódását érzékeltetendő Eörsi tényként veszi át az ötvenhetes 557 Gyenes, 1992, 21. Ellenkezőleg. A forradalom idején szétesett a hálózat. 558 Murányi, 2002. 559 Eörsi L., 2003,205. 560 Eörsi L„ 2003, 206. 561 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 20. 562 Eörsi L., 2003, 206. 563 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. június 15. 43. 155
