Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

utcában lévő három csoport, a Dózsa György úti harcosok sebesültjeiket ugyanabba a két kórházba szállították”.551 Eltekintve most attól, hogy a Baross téren szabadságharcos csoport vagy nemzetőr egység volt, hogy egyáltalán volt-e szabadságharcos csoport a Péterfyben és a Domonkosban, illetve hogy volt-e három ellenállóbázis a Landler Jenő utcában, tényként kell megállapitani, hogy a felsoroltak így együtt semmiképpen sem állhatták egymással kapcsolatban. A Baross téri egység a november 4-i támadás következtében szétesett, éppen annak néhány tagja költözött át a Landler 44.-be. Kapcsolat csak egy időben létezők között lehet, márpedig a fenti két egység egymás után létezett. De nem lehetett kapcsolat a Landler 44. és a Domonkos között sem, mert előbbit november 9-én felszámolták a szovjetek, a Domonkosban pedig csak ezt követően kezdtek röpcédulázni.552 És végül, mint bebizonyosodott, a Dózsa 40.-beliek csak Tóth Ilona őrizetbe vétele után kapcsolódtak be az Elünk és esetleg más röplapok terjesztésébe, vagyis ez a két csoport - már amennyiben annak tekintjük a Domonkosban és a Dózsa 40,- ben lévőket - sem állhatott „egymással kapcsolatban”. A kronológia figyelmen kívül hagyása miatt M. Kiss „szabadságharcos csoportok” sűrű hálózatát vélte látni a Péterfy és a Domonkos vonzáskörzetében. Vizsgálatom eddigi eredményei szerint azonban nemhogy sűrű hálózat nem létezett, hanem egyetlen szabadság- harcos csoport sem.

A Dózsa 40. alatti munkásszállást egyetlen per sem kapcsolta közvetlenül a Kollár-ügyhöz, mégis fontos szerepet kapott M. Kissék rekonstrukciós kísérletében, ugyanis a Landler 26. mellett egyedül arra alapozva állították, hogy Tóth Ilona a november 4. utáni ellenállás egyik jelentős személyisége volt; a Domonkost azon az alapon tekintik ellenállóközpontnak, hogy neki alárendelten működtek a Landler 26. és a Dózsa 40. alatti állítólagos csoportok. A Dózsa 40.-et Eörsi sem tekintette az ellenállás bázisának, bár szerinte egyes ott lakók a fegyveres harc bukása után részt vettek „röpcédula-készítésben és -terjesztésben”.553 Nem látom tehát igazoltnak, hogy akár a Landler 26., akár a Dózsa 40. ellenállóbázis lett volna, ott ellenálló csoportok húzódtak volna meg, és legkevésbé sem tekinthető bizonyítottnak, hogy kapcsolatban álltak volna Tóth Ilonával, bizonyítatlannak tekintem tehát a Domonkos koordináló, központi szerepét. Nincs ugyanis nyoma, hogy lett volna kapcsolata más csoporttal. Ebben az esetben pedig különös,

551 M. Kiss, 2015,28.

552 A Landler 44.-ben lévő csoportot, illetve a Domonkosnak az ellenállásban játszott szerepét később részletesen tárgyalom.

553 Eörsi L„ 2011,332.

153