Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
A Jagicza-ügy vádlottjait november 16-án őrizetbe vették a Péterfyben. Csak akkor kerültek a Dózsa 40.-be, miután kihallgatásukat követően a Deák téri főkapitányságról szabadon engedték őket. Szabadulásuk napja általában nem állapítható meg, a különböző alkalmakkor mást és mást vallottak, de sehol sincs nyoma, hogy a nagy razzia során begyűjtötték közül valaki már aznap szabadlábra került volna. A dokumentumok szerint legkorábban az Eörsi István és társai perben elítélt Molnár Sándor szabadult: november 17-én délután öt órakor.548 Eszerint mindössze két napjuk volt, hogy Tóth Ilonával részt vegyenek az ellenállásban. Mátéffy Csabának és a vele együtt szabadult Horváth Sándoménak, valamint Kanász Annának pedig annyi sem. A Mátéffyval a Deák téren felvett jegyzőkönyvre ugyanis rávezették: „dr. Kereszti ügyész utasítására elbocsátva. Budapest, 1956. november 19-én 11 órakor”.549 A rendelkezésre álló idő rövidsége, illetve az alapján, hogy semmi nyoma sincs, hogy akár csak ismerték volna Tóth Ilonát, ténynek tekintem, hogy a Dózsa 40.-ben levők sem mint csoport, sem mint egyének nem voltak alárendeltjei az ellenállásban. A velük készült jegyzőkönyvek szerint közülük néhányan részt vettek az Elünk terjesztésében, sőt készítésében is - de csak november 20. után. Ebben a kérdésben a Kovács Ferenccel történt szembesítésekor Molnár Sándor vallotta a legkorábbi dátumot: szerinte Kovács november 20-21-étől vitt terjesztésre Elünket a Dózsa 40. alatti szállásra,550 de akkor már Tóth Ilona őrizetben volt. Kovács, Lukács és Mátéffy szerint pedig először egykét nappal november 26. előtt jutott el hozzájuk a lap, annak 3. vagy 4. száma. A 3. számban jelent meg a felhívás a néma tüntetésre, az tehát november 23-án jelent meg. Az események időrendjének szabatos megállapítása nagyon fontos a történtek hiteles rekonstrukciójához. Jelen esetben például elégségesen bizonyítja, hogy Tóth Ilonának nem lehetett kapcsolata a Dózsa 40.-beliekkel, hiszen amíg szabadon volt, az csak munkásszállás volt, aminek a fennmaradt források szerint semmi köze nem volt sem a forradalomhoz és szabadságharchoz, sem az ellenálláshoz, túl azon, hogy Angyal alkalmanként megfordult ott. Jól mutatja M. Kiss legújabb könyve, hogy a kronológiai pontatlanság milyen hibás következtetésekre vezet. ,,[A]z egymással kapcsolatban lévő szabadságharcos csoportok - a Péterfy Sándor Utcai Kórházban lévők, a Domonkos utcaiak, a Baross tériek, a Landler Jenő 548 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár Sándor jkv., 1957. január 2.; 462. d. Molnár Sándor tárgy, jkv., 1957. március 22. 285. 549 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Mátéffy Csaba jkv., 1956. november 17. 550 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Kovács Ferenc és Molnár Sándor sz. jkv.. 1957. január 12. 152
