Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
Toraczék éppen röpcédulák terjesztéséhez készültek, amikor Kollár visszakísérte a nagy szállóhoz Polgárt, és elvált tőle a kapuban, ezért látták szükségesnek bevinni a Domonkosba.514 Ezt alátámasztó vallomás azonban nincs az iratok között, de azért is valószerűtlen, mert Kollárt Toraczék csak akkor láthatták volna a kis szállóból, ahol állítólag a röpcédulák terjesztéséhez készülődtek, ha átláttak volna a falakon. A rendőrségi vizsgálat és a bírósági tárgyalás azt vélte bizonyítani, hogy Tóth Ilonáék kapcsolatban álltak az állítólagos Toracz-csoporttal; Kollár Toraczék számára vált gyanússá, ők fogták el és kísérték be a Domonkosba. Toraczék azonban nem ott laktak, ahol Polgár. Túl tehát azon, hogy perükben nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani „ellenforradalmi” tevékenységüket - amelynek leplezése miatt szükségesnek láthatták Kollár eltüntetését kijelenthető, hogy a nőismerősét a forradalom idején egyszer meglátogató Kollár akkor sem jelentett volna veszélyt számukra, ha lett volna rejtegetni valójuk; és valószínűleg nem is tudtak Kollár látogatásáról. M. Kiss Sándorékkal szemben tehát úgy látom, hogy a rendőrség nem annak ellenére tartotta távol Toraczot a Tóth Ilona-pertől, hogy pontosan tudták, köze volt Kollár elhurcolásához, hanem éppen ellenkezőleg, azért, mert pontosan tudták, hogy semmi köze nem volt hozzá. Eszerint azért szabotálták - mint később látni fogjuk, a Palotás-ügy vizsgálatához hasonlóan - a Toracz-ügyben elrendelt pótnyomozást, mert nem akarták újabb ballaszttal terhelni a Tóth Ilona-perben nehezen elért eredményt. Ezt elégségesen indokolják azok a zavarok, amelyek a Toracz-perben a Kollár-üggyel kapcsolatosan felmerültek. Az elsőfokú ítélet Fehér Károlyon kívül három tanú vallomására hivatkozva állítja, hogy Kollárt Toracz csoportja találta gyanúsnak, ők vitték be a Domonkosba. De közülük ketten olyan vallomást tettek, amelyre a legkevésbé sem támaszkodhatott az ítélet ezen passzusa. Bugyi Erzsébet a tárgyaláson azt vallotta, hogy Kollár elvitelekor nem volt a szállón, arról csak Polgár Erzsébettől hallott, Kapusi pedig azt, hogy ott volt ugyan, de annyira részeg volt, hogy semmire sem emlékszik.515 Egyedül F. Kovács Erzsébet vallott úgy, mint aki jelen volt az esetnél, de vallomásának értékéből sokat levon, hogy Fehér Károly vizsgálati szakban tett vallomása szerint éppen ő volt az, aki először megvádolta Kollárt: „1956. november 19-én este érkezett meg a szállásra Polgár Erzsébet vőlegénye. Bejött a szállásra, és ott beszélgetett Erzsébettel. 514 Eörsi L., 2003,207. Eörsi mások mellett Fehér Károly vallomására hivatkozik, ez azonban nem tartalmazza, hogy éppen röpcédulák terjesztéséhez készülődtek volna. 515 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Bugyi Erzsébet tárgy, jkv., 1958. május 30., Kapusi Sándor tárgy, jkv., 1958. május 30. 143
