Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
Eközben mondta F. Kovács Erzsébet, akit anyunak is szólítottunk, hogy az Erzsébet vőlegénye biztos ávós, és hogy biztosan elárulhat minket.”516 Alapos oka volt tehát védeni magát, vagyis olyan vallomást tenni, amilyet elvártak tőle. Az mégis alkalmatlan annak bizonyítására, hogy Kollár elviteléért Toraczot terheli a felelősség, szerinte ugyanis Toracz akkor ott sem volt a szálláson. Az ő állítólagos szerepének bizonyítására csak egyetlen vallomás állt a bíróság rendelkezésére: a Kollárt állítólag a Domonkosba kísérő Fehér Károly vallotta, hogy erre Toracz és a csak Kopaszként ismert felkelő utasította. Fehérnek azonban csak második nekifutásra sikerült ezt a vallomást megtennie. A történet első elmondásakor nem csupán nem említette Toraczot, hanem határozottan állította róla, hogy nem volt jelen. E mellett azután is kitartott, amikor szembesítették a rendőrségen és az ügyészségen tett vallomásaival, amelyekben még őt mondta felelősnek Kollár elhurcolásáért. „Az ügyészségen az ügyész úr azt mondta, hogy az úgy van, mivel azt sokan állítják. Ekkor azt mondtam, hogy jól van, írja be, majd én a bíróságnál elmondom úgy, ahogy történt. [...] Én az ügyészségen mondtam, hogy nem úgy volt, ahogyan le van írva, és ezt a bíróságon meg fogom változtatni.”517 Nehéz helyzetbe hozta a percsinálókat: elveszni látszott a Toracz elleni fő vád bizonyítéka, egyben a Tóth Ilona-perben figyelmen kívül hagyott fontos részlet kései rekonstrukciója. Megvoltak azonban az eszközeik, hogy jobb belátásra bírják. Először szembesítették az ügyet vizsgáló katonai ügyésszel. Keresztes százados visszautasította Fehér vádját, szerinte a vádlott „semmilyen kijelentést nem tett a jegyzőkönyvvel kapcsolatban, nem mondta, hogy visszavonja úgyis a bíróságon”,518 erre a gépírónőjét ajánlotta tanúnak, de Fehér kitartott saját verziója mellett. Az iratokból nem derül ki, mi történt ezt követően. Fehér után Bende Jánost hallgatta meg a bíróság, aki semmi érdemlegeset nem mondott a Kollárügyről.519 Utána a tanács elnöke ismét Fehér Károlyt kérdezte, aki ezúttal hosszan indokolta, miért változtatta meg a tárgyaláson korábbi vallomásait, miért vallott hamisan, Toraczot mentve: „Engemet Toracz megfenyegetett, mikor a Tolnai Lajos utcából hoztak át gépkocsival, hogy ne tegyek rá terhelő vallomást, mert el fog intézni. Ezen kívül, mikor a vádiratot átvettük, és visszakísértek, útközben a lépcsőn szintén megfenyegetett, hogy ha merek vallani, elintéz. Most el akarom 516 ÁBTL, 3.1.9. V-143522. Toracz Sándor..., Fehér Károly jkv., 1958. január 31. 517 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Fehér Károly tárgy, jkv., 1958. május 29. 518 HL, XI.22.284/1958. Toracz Sándor..., Keresztes István szds., katonai ügyész tárgy, jkv., 1958. május 29. 519 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Bende János tárgy, jkv., 1958. május 29. 144
