Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
őt igazoltatni akaró Böjti Imre karhatalmista őrnagyot. Sípost ezért és a terhére rótt más bűncselekményekért halálra ítélték, és kivégezték.452 A pert, Böjti őrnagy meggyilkolásának történetét azonban még senki sem vizsgálta, a hivatalos verzió számos valószerűtlen és önellentmondó elemmel terhes, az tehát nem bizonyíthatja, hogy 1956/1957 fordulóján gyakran támadtak meg igazoltató közegeket. Másfelől a holttest boncolásáról készült jegyzőkönyv is azt sejteti, hogy Mészáros nem támadó szándékkal, hanem védekezésképpen nyúlt a géppisztolyhoz: bal kezét a tenyér felől lőtték át, vagyis nem megragadta a fegyvert, hanem befogta a csövét.453 Rokonai panasszal éltek a határozat ellen, és miután igazolták, hogy nem vett részt az „ellenforradalomban”, november végén pedig rendőrnek jelentkezett, a Katonai Főügyészség hatályon kívül helyezte a megszüntető határozatot, és pótnyomozásra utasította a Budapesti Katonai Ügyészséget.454 A pótnyomozás április végére ugyanolyan eredményt hozott, mint az első vizsgálat, nyáron - a rokonok újabb panaszát elutasítva - megerősítette a Katonai Főügyészség, ezzel az ügy lezárult.455 Nincs nyoma, hogy Kapusi tett-e vallomást a pótnyomozás idején, annak azonban igen, hogy március 30-ára berendelte az ügyészség. Márpedig nyilván kihallgatták, hiszen ő volt az eset koronatanúja, ismerték a címét, elő lehetett állítani. Ftogy második jegyzőkönyvének mégsem maradt nyoma, abból az következik, hogy nem azt vallotta, amit kihallgatója elvárt tőle, hogy az ügyet vádemelés nélkül le tudja zárni. Ezen a kihallgatásán tanulhatta meg, hogy nem azt kell vallani, amire emlékszik, hanem amit kihallgatója hallani akar. Ehhez tarthatta magát a Toracz-ügyben, és más ötvenhatos ügyekben is. Kapusin kívül a Landler Jenő utcai szálláson lakó nők közül is többen vallották, hogy Toraczék részt vettek a fegyveres harcban. Ezek a nők azonban nem harcolni vagy harc közben látták őket, hanem fegyvert láttak náluk, fegyveresen látták őket elmenni, ebből következtették - eldönthetetlen, hogy a nők vagy kihallgatóik -, hogy részt vettek a harcban. Ráadásul azok szerint, akik a bíróság előtt is vallomást tettek, november második felében vagy november végén harcoltak volna Toraczék, amikor már régen befejeződött a fegyveres küzdelem. Mechlovits Matild úgy emlékezett, hogy november végén háromszor látta 452 Kende, 1996, 54. 453 BFL, XXV.97.a. 183/1957. Kun János..., Mészáros Pál holttestének boncolási jkv., 1957. január 14. 454 BFL, XXV.97.a. 183/1957. Kun János..., A Katonai Főügyészség pótnyomozást elrendelő határozata, 1957. február 18. 455 BFL, XXV.97.a. 183/1957. Kun János..., A BKÜ nyomozást megszüntető határozata, 1957. április 25., A Katonai Főügyészség határozata, 1957. június 5. 129
