Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

Kollár István állítólagos meggyilkolásának helyszíne a Domonkos utcai kisegítő kórház volt, de a történet nem ott kezdődött. A bírósági verzió szerint Landler Jenő utcai fegyveresek találták gyanúsnak, és vitték a Domonkosba, az ügy új- ranyomozását tehát célszerű ott kezdeni, ahol a Kollár-ügy kezdődött, a Landler Jenő utcában. Annál is inkább, mert mint már Gyenes Pál észrevette, tisztázatlan annak indulása: nincs egyértelmű válasz arra az alapvető kérdésre, hogy Kollárt ki és miért találta annyira gyanúsnak, hogy az okul szolgált megölésére.411 Gyanússá válását nem indokolja konkrétumokkal a Tóth Ilona-per ítélete, sőt, meg sem nevezi azokat, akiknek gyanús lett, és akik a Domonkosba vitték, róluk mindössze annyit közöl, hogy Gyöngyösi társai voltak.412 Ezzel kapcsolatban a perben három személy neve merült fel. Kettőt - a csak Gyusziként, illetve Kopaszként emlegetett fegyvereseket - azóta sem sikerült azonosítani, a harmadikat, Fehér Károlyt viszont egy későbbi eljárásban, a Toracz Sándor és társai perben elítélték. Ez az 1958-as eljárás tartalmazhat információkat a Tóth Ilonáék ítéletében nem nevesített fegyveresekről.

A Tóth Ilona-per eddigi kutatói közül Gyenes tényként kezelte, hogy a Domonkos „a fegyveres és a politikai ellenállás központja volt”,413 következésképpen azt is, hogy azzal kapcsolatban álltak a Landler Jenő utcai fegyveresek, de a kérdést részletesen nem tárgyalta, Toracz neve szövegében elő sem fordul. Őt és állítólagos csoportját Jobbágyi sem említette. Eörsi érdemben a terhelő vallomások alapján rekonstruálta Toracz és csoportja tevékenységét. Szerinte „a Landler Jenő utcai és a Murányi utcai női szállásokon” felkelők húzódtak meg, akik korábban Gyöngyösi fegyvertársai voltak.414 Toracz „egy ellenálló csoport vezetője volt, e csoport tagjai vitték át Kollárt, spicligyanús fogolyként a Domonkos utcai kórházba”,415 sőt, Toracz „utasítására vitték át a bázisuknál megjelenő spicligyanús Kollár Istvánt a Domonkos utcai kórházba”.416 „Államvédelmi beosztottak, párt- és állami funkcionáriusok felkutatását” tartotta fő feladatuknak, de harcoltak is: egy másik Landler Jenő utcai egységgel, a Palotás József vezette csoporttal együtt támadták meg „a Bethlen téri moziban rekedt karhatalmis- ták”-at, és „időnként tűzharcba bocsátkoztak a szovjetekkel”. A fegyveres harc

411 Gyenes, 1992, 56.

412 BFL, XXV.4.3. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. A BFB ítélete, 1957. április 8. 29. (A hosszabb források - ítélet, tárgyalás jegyzőkönyve - esetén az adott irat lapszámát is közlöm.)

413 Gyenes, 1992, 12.

414 Eörsi L., 2003, 206, 207.

415 Eörsi L„ 2007a, 74.

416 Eörsi L., 2006b, 104. A következő idézetek is innen.

118