Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita
rendőrségen súlyosan bántalmazták, ennek következménye és bizonyítéka az orvosi vizsgálat során diagnosztizált „néma talp”, a talpreflexek teljes hiánya.365 Másik magyarázata szerint tudatmódosító szerekkel és hipnózissal manipulálták, „külső vezérlésre” programozták azért, hogy a tárgyaláson is megfelelő vallomásokat tegyen.366 (Gyenes is valami hasonlóra utalhatott, amikor azt írta, hogy a vádlottak megfelelő vallomását „kézi vezérléssel” biztosították.367) Ennek igazolására hosszan idézte Iván László pszichiáterprofesszor, igazságügyi orvos szakértő véleményét, amely szerint a „szubjektív benyomások döbbenetesen más Tóth Ilonát formáltak [mint amilyet korábban az egyetemen megismertek - Sz. A.]: gépies, mimikaszegény, beszűkült figyelemmel üres tekintetű, érzelmi moduláció nélküli, számunkra idegen Tóth Ilonát”.368 A szakvéleménynek azonban van két gyenge pontja: nem személyes emléken alapszik, hiszen a professzor, noha állítása szerint csoporttársa volt a lánynak, a tárgyaláson nem vett részt, így csak mások elbeszélésére támaszkodhatott. Másfelől olyan hihetetlennek hangzó fel- tételezésekbe csúszott át a vádlottak agymosásáról, „külső programok bevitelére alkalmas” tudatállapot mesterséges előállításáról, amelyeket nem bizonyított. Könyve végén négy történetet vázolt arról, mi történhetett 1956. november 18-án a Domonkos utcai kisegítő kórházban. Elképzelhetőnek - bár nem elégségesen bizonyítottnak - látta, hogy Gönczi és Gyöngyösi valóban súlyosan bántalmazta a bevitt férfit, akit az oda hívott medika az első verzió szerint már holtan, a második szerint a klinikai halál állapotában talált, és akin eredménytelenül próbált segíteni.369 Harmadik lehetőségnek azt tekintette, hogy a Göncziéktől agyonvert férfit utólag „a »Hatóság« emberei szúrták szíven”, nyilván azért, hogy bizonyítékot gyártsanak Tóth Ilona bűnösségére.370 Végül van egy egészen különösnek hangzó feltételezése: „a súlyosan bántalmazott ismeretlent - akit lehet, hogy halottnak is véltek - eszméletlen állapotban kivitték a kórházból, s magára hagyták. A halottnak vélt ember azonban valamilyen módon életben maradt, s ezután a »Hatóság« »gyártott« egy holttestet — esetleg a börtönben lévő forradalmárok közül.”371 A négy verziónak számos közös pontja van: Tóth Ilona mindegyik szerint ártatlan; mindegyik szerint bevittek egy férfit a Domonkosba, akit 365 Jobbágyi, 2006, 50. 366 Jobbágyi, 2006, 107. 367 Gyenes, 1992, 65. 368 Jobbágyi, 2006, 107. Iván László szakvéleménye. A szerző, Jobbágyi Gábor birtokában. 369 Jobbágyi, 2006, 112. 370 Jobbágyi, 2006, 111. 371 Jobbágyi, 2006, 114. 104
