Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában
A 34 új virilista a IV. és a VI VII. kerület sorait gyarapította, míg az I. kerülethez kötődő értékképviselők aránya (8-18) tovább csökkent; az új virilisták értelmiségi - nem értelmiségi megoszlása (18-16) nagyj ából megfelelt az összes újraválasztott városatya átlagának. Ekkor kerül például a közgyűlésbe Harsányi Adolf, a majdani New York palota társtulajdonosa, a későbbi Ehrlich-párt egyik vezéralakja, avagy Beliczay Béla mézeskalácsos, az Erzsébetvárosi Kör későbbi oszlopos tagja. Az újraválasztottak összessége tekintetében általánosságban az értelmiségi jellegű rétegek arányának további növekedését tapasztalhatjuk, ami ugyanakkor kerületi szinten jelentős eltéréseket mutatott. Míg az I., s részben a II. kerületiek esetében ugyanis a hivatalnoki képviselet egyfajta „visszaerősödésével” találkozunk (amely a II. kerület tekintetében humánértelmiségiek és orvosok arányának növekedését is jelentette); a társadalmi-kulturális meghatározottságok tekintetében igen eltérő VII. és IX-X. kerületek esetében ugyanakkor ellentétes irányú változások voltak tapasztalhatók. Míg az erzsébetvárosi képviselők az összes kerület között immáron a legmagasabb arányban tudhatták soraik között a reálszféra embereit (64,3%), a ferencvárosiak ekkor döntően értelmiségiekkel gyarapították városi képviseletüket (pl.: Vámossy Mihály, a református kollégium tanára, Hindy Kálmán megyei jegyző, Pfeifer János váltóügyvéd). A bel- és a lipótvárosiak összetétele változatlan maradt. 1882 — Alkalmipártalakulatok, felbukkanó származási tematika Ezen választás alkalmával bontakoztak ki első ízben az ekkor még jórészt személyes jellegű „pártmozgalmak”. A sajtó ezúttal is a választók közömbösségét ostorozta, jóllehet ekkor csaknem 40%-kal többen éltek választói jogukkal (5741 szavazó) mint előzőleg, s a kerületi szerveződések is élénk diskurzusba bonyolódtak egymással.186 Jellemző a korabeli alultájékozottságra, hogy a Pesti Hírlap például vezércikkben látta jónak felvilágosítani a választókat arról, hogy a viriliseket a vidéki helyzettel ellentétben választják (!); amúgy pedig nem győzte ostorozni a klikkek uralmát.187 186 Pesti Hírlap, 1882. december 11., Függetlenség, 1882. december II. 187 Pesti Hírlap, 1882. november 9., december 10. 89
