Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában
A korabeli tudósítások nyomán is érzékelhető, hogy a közös lista összeállításakor mindkét politikai tábor megpróbálta kordában tartani, s alkalmazkodásra bírni saját túlfűtött ágenseit, s mint párt, igyekezett a lehető legnagyobb önmérsékletet tanúsítani. Talán e különleges helyi esemény hangulata is kényszerítőleg hatott az ilyenfajta magatartásra. Most valahogy „ nem fogott a nagy szó ”, a megszokott pátosz; a heves szélbali agitátorokat a maguk párthívei szerelték le, mondván: „... oppositió kell ugyan, de az nem kell, hogy mesterséges úton is alakíttassák Ezen alkalommal még előzékenységre is nyílt tér a politikai arénában, hiszen „...az oly baloldali jelöltek ellen, kik a város ügyei előmozdítása körül érdemeket szereztek, ...a deákpárti kijelölőknek nem csak hogy kifogásuk nem volt, — sőt ők maguk tették e jelölteket előtérbe “. Heves ellenszenv-megnyilvánulások alkalmával pedig „ a candidatiót az illető barátjai vonták vissza, nehogy kellemetlen személyi vitára adjanak okot. ”160 Az 1873-as választás tehát már ezen fékező effektusok folytán sem tekinthető hétköznapi eseménynek a magyar politikatörténetben. Pedig az ellentétek ki- egyenlítése nem volt könnyű feladat, s mind a kormánypárti, mind az ellenzéki választók közül sokan érezték úgy, hogy az új fővárosért hozott áldozatukból igazából ellenfeleik húznak hasznot.161 A kormánypárti Pester Lloyd például úgy látta,hogy „ ... a pártnélküliség alatt az értetik, hogy mindenek előtt az ellenzékvétessék tekintetbe”. Ez is hozzájárulhatott a választói aktivitás csökkenéséhez, hiszen — mint az újság írta: „ ... több kerületben a jobboldali választók zömében meghasonlások történtek és sok választó inkább nem szavaz senkire, mint a compromissió útján létesült névsorozatra. ”162 Az elégedetlenség nem rekedt meg azonban a puszta méltatlankodásnál, amire az is utal, hogy a választást megelőző napon a leginkább sértődött lipótvárosiak értekezletet tartottak, amelyen egy tisztán Deák-párti jelöltekből összeállított névsor megszavazását kezdeményezték, mondván: „ ... akijelölő bizottmány oly részrehajlóan jártéi, hogy őket, kik jobbára Deákpártiak, majdnem erővel az ellenzék karjaiba hajtják. ”163 Hasonló, vagy még súlyosabb fenntartásokat hangoztattak azonban bizonyos baloldali érzelmű szavazók is, s igazságtalannak tartva a képviselői helyek előzetes 160 Pesti Napló, 1873. szeptember 23.; Vö.: A Hon, 1873. szeptember 27. Reggeli kiadás. 161 A Hon, 1873. szeptember 27. Reggeli kiadás. 162 Pesti Napló, 1873. szeptember 21. Reggeli kiadás; 27. Esti kiadás. 163 Pesti Napló, 1873. szeptember 27. Reggeli kiadás 75
