Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában

A másik - „társadalmi szűrőként” működő - problematikus intézményt a választókjelentkezés alapján történő összeírása képezte. A virilisjegyzékek „foghíjas” volta is ezzel magyarázható: hiszen a választói névjegyzékek (a kéziratban fönnmaradt 1873. évi kivételével, amelyet még a jelentkezés előtt állítottak össze) csupán a községpolitikai aktivitással rendelkezőkre, vagyis egy, a társadalmi attitűd szempontjából meghatározott körre korlátozódnak.

A helyi hatalom birtokosait különben nemigen feszélyezte az egyébként is szűkös támogatói kör további szűkítése: a személyes problémák miatt nem jelentkezett, s ennek folytán a névjegyzékből is kimaradt virilis választók utólagos reklamációit kivétel nélkül elutasították. Figyelemre méltó a jogértelmezés merevsége, s az a körülmény, hogy a magas társadalmi pozíció sem játszott szerepet a döntések meghozatalakor. Esetenként olyan illusztris virilisek maradtak mandátum nélkül, mint például Fuchs Ignác terézvárosi pénzváltó; Madarassy Pál, a pénzügyi közigazgatási bíróság elnöke; vagy Havas Sándor gépgyáros. Az igen magas, 3683 forint évi adót fizető Rust Bemát, az Osztrák-Magyar Bank főtanácsosa is hiába hivatkozott arra, hogy az összeírás napjaiban „ országos érdekű dolgokban” éppen Bécsben tartózkodott.157 Az igazoló választmány, legalábbis 1888-ban az összes választók sorából jelentkezettekkel viszont elnézőbb volt, innen kevesebb választó jogcímét utasította el. Fuchs Ignác, a dúsgazdag virilis, — nem véve észre a helyzet iróniáját - tiltakozott is felháborodottan, „ egyenlő igazságot, egyenlő mértéket” követelve...158

Nem volt könnyű dolguk 1873-ban a „ végleges ” lista összeállítóinak, hiszen - amint a sajtó értékelte —: „azon példátlan közöny ... melyet a fővárosi lakosság nagy része a választói beiratkozás körül tanúsított, a kiválasztandókat igen szűk körre szoritá. ” Kivált „ a mágnások s a pénzarisztokraták osztályából ” került ki kevés választó. Mindazonáltal a kormánypárti hivatalos optimizmust sugárzó álláspont szerint ajelöltek névsora „ magyar, tisztességes és a dologhoz értő képviselő testületet" képes a fővárosnak biztosítani.159

157 Rust Bernât fellebbezése. BFL IV.1404. 1888. december 17.

158 Fellebbezések a bíráló választmányhoz: Heller Gábor erzsébetvárosi bizományos (900 ft adó), 1888. december 12.; Fuchs Ignác terézvárosi bankár, 1888. december 16.; Madarassy Pál 1891. december 13.; Havas Sándor gépgyáros, 1891. december 15. BFL IV.1404.

159 Pesti Napló, 1873. szeptember 23.

74