Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában

közvélemény szélesebb köreiben nem keltett különösebb izgalmakat, hiszen a városok kormánypárti és ellenzéki csoportjai, körei az év folyamán lényegében már megállapodtak a közgyűlési helyek elosztásáról.137 A városrészi érdekeknek a választók száma szerinti kiegyensúlyozásáról pedig maga a törvény rendelkezett.138 A jogszabály megalkotása előtti és alatti viták is elcsendesedtek, így az új városatyák megválasztását a társadalom jobbára már nem olyan dologként kezelte, amely még bármit is eldönt, hanem inkább - ami fölött már döntöttek... A korabeli sajtó ugyan tudni vélte, hogy a főváros egyesülését „ illetékes körök nagyobb ünnepélyességgel’' kívánták megünnepelni: a tervek szerint például a választás, ill. a megválasztott fötisztviselők bemutatkozása alkalmából az összes templomokban Te Deumot tartottak volna, s „nagyobbszerű alapítványokat” tettek volna — erre azonban végül is nem került sor.139

A képviseleti szervre vonatkozó legfontosabb új rendelkezés szerint immáron az egyesített főváros 400 fős közgyűlésében is - a megyékhez hasonlóan, annak fele részét alkotva - megtalálhatók voltak a virilisták, a legnagyobb adózók. Csakhogy Budapesten a választók őket is választották, mégpedig az 1200 legnagyobb egyenesadózó és személyes kereseti adót fizető közül, bizonyos értelmiségi rétegek számára a lista összeállításakor módot nyújtva, hogy kétszeresen számíthassák be adójukat.140 A virilizmus fővárosi alkalmazását nemcsak az itteni közvélemény ellenezte hevesen — magukat a nagyadózókat is beleértve141 —, de a közhiedelemmel ellentétben a kormánynak sem voltak vérmes reményei, s ahhoz főként a megyék és a főváros közötti jogszabályi összhang végett ragaszkodott.142 Amint a belügyminiszter a törvényjavaslat indoklásában nyíltan be is vallotta: „... a bu- da-pesti közönség legvagyonosabbjai nagyobb részben az ipar és kereskedelmi és a pénzvilág köréből valók ... [akik] ... teljesen az üzletüknek élnek, arra, hogy a

137 Pesti Napló, 1873. szeptember 23., szeptember 27., október 1.

138 1872:XXXVI. te. 26., 45^16. §§.

139 Pesti Napló, 1873. november 4.

140 Ezek az 1872:XXXVI. te. 37. §. rendelkezése szerint: tanárok, akadémikusok, folyóirat- és lapszerkesztők, lelkészek, kamarai tagok, tudorok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, gyógyszerészek, sebészek, bányászok, erdészek és gazdatisztek voltak.

141 Ld. Jókai, Hoffmann Pál, Horn Ede, Steiger Gyula képviselőházi felszólalásait. In: gárdonyi, 1913. 255-256., 259., 264-265. p.

142 Miben sem különböztek a fővárosi virilizmussal szembeni általános ellenérzések a vidéki városok - pl. Debrecen - közvéleménye vélekedésétől. Vö.: IRINYI, 1997. 288. p.

68