Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában

2. sz. ábra. Polgárjoggal rendelkező budai városatyák városrészenként

1848., 1867

0% 20% 40% 60% 80% 100%

Vár, 1848 Vár, 1867 Krisztina, 1848 Krisztina, 1867 Víziváros, 1848 Víziváros, 1867 Tabán, 1848 Tabán, 1867 Újlak, 1848 Újlak, 1867 Országút, 1848 Országút, 1867

■ Polgárjoggal rendelkezők □ Nem rendelkezők

A városi identitás szempontjából a régi polgáijog ekkor már itt is periferikussá válik. Erre főként az a körülmény utal, hogy a városi képviselők közül itt, Buda központjában csökkent legdrasztikusabban az ezzel a kiváltsággal rendelkezők aránya - ellentétben az Országút külvárosi képviselőivel, akiknek viszont kétharmada büszkélkedhetett a

,, szabad kir. városi polgár” címmel.

A Várhoz hasonló folyamatok j ellemezték a bukolikus j ellegét ekkor még nagyrészt őrző Krisztinaváros, valamint az ezzel ellentétben meglehetősen urbanizált Víziváros közgyűlési reprezentációját is.133 A kettejük közötti fo különbséget az előbbinek erőteljesebb értelmiségi, az utóbbinak viszont meghatározóbb hivatalnok-karaktere képezte.

133 Vö.: VÖRÖS, 1978. 185-187. p.

65