Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában
konzervatívak voltak: haj lottak a kevésbé értelmiségi arculatú, ám községpolitikai előélettel rendelkező, élénk társadalmi, egyleti aktivitást tanúsító, többnyire régi polgárjoggal is bíró személyek felé. A legalacsonyabb szavazatszámú 20%-os metszetben jellemzően orvosok, ügyvédek, bírák, egyéb értelmiségiek fordultak elő, akikmár a Jövő emberei” voltak, hiszen ritkábban volt 1867 előtti várospolitikai múltjuk, viszont többjükkel találkozunk majd az 1873 utáni Újvárosházán is. Sokatmondó, hogy a legkevesebb szavazatot Xantus János természettudós kapta (!), de az eredménylista végén kullogtak Havas Ignác, id. Bókay János és Kovács Sebestyén Endre neves orvosdoktorok, avagy Pulszky Ferenc Deák-párti képviselő, kultúrpolitikus is. A legmagasabb szavazatszámok viszont olyanoknak jutottak, mint Jálics Ferenc bor- és Halbauer Nándor csemegekereskedő, Kimer József puskaműves, Bürgermeister Antal kútmester, Hatzberger Ferenc paplanos, Schmidlechner György pék, stb... Igaz, honorálták a választók a pénzügyi-gazdasági életképességet is, hiszen nagy arányban találkozunk „ a régi polgárok" élénk részvénytársasági érdekeltségére utaló adattal is. Az 1867-es képviselőtestület összesen 294 tagja közül 79 városatya esetében állíthatjuk, hogy régi polgárjoggal rendelkeztek.128 Közülük mintegy 50 tekinthető vállalkozónak, illetve tőkepénzesnek. A közgyűlés közjogi-politikai arculata tekintetében a szórványos adatok alapján is megállapítható, hogy a testület döntően Deák-párti volt (45 kormánypárti, 13 ellenzéki). Buda A szabad királyi „fővárosban” a pestitől sokban eltérő társadalmi meghatározottságok ellenére is hasonló, viszonylag oldott politikai légkörben, egyfajta „fátylat a múltra” hangulatban zajlott le a tisztújítás és a választás. Az eljárást a neves földrajztudós és lelkes lokálpatrióta, Hunfalvy János irányította, a közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint „ ügyes, tapintatteljes, kitartó és önfeláldozó ” módon.129 A tisztikar összetétele a pesti helyzethez hasonlóan politikai kompromisszum eredménye volt: egyként helyet foglalt benne az amerikai emigrációból polgár128 Ezúttal a városrész szerint egyébként nem beazonosíthatókkal is kalkulálva. 129 BFL IV.1105. 1-4/1867. (május 21.) kgy. sz. 60
