Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában

mesternek hazahívott és meg is választott ’48-as Házmán Ferenc és az ötvenes és hatvanas években magát kompromittált Petrovics Szilárd tanácsnok.

A képviselőtestület jellege ugyanakkor elég alaposan eltért a pestitől, hiszen a modemnek tekinthető társadalmi elemek sokkal kisebb arányban foglaltak helyet a budai városháza padsoraiban. Nem meglepő, ám feltűnő az iparosok, s ínként a kereskedők csekély száma, kevéssé tőkés arculata. Az összetétel belső arányai a korábbi - 1861-es helyzethez - képest 1867-re gyökeresen ugyan nem változnak meg, az aránymódosulások tendenciája - főként az egyes városrészek vonatkozásában— azonban félreismerhetetlen. Akiegyezés évében megválasztott 201 városi képviselő közül 103 máraz 1861-es közgyűlésnek is tagja volt, s csupán 36 városatya vett részt az 1848-as első népképviseleti testület munkájában is. A régi és új képviselők ezen arányai a pesti helyzethez hasonlítottak.130

Noha a budai képviselőtestületben a korábbiakhoz képest ugyan megnövekedett az értelmiségi és hivatalnoki rétegeknek az iparosokhoz, a forgalmi ágazatokhoz, az őstermelőkhöz és a saját vagyonukból élőkhöz mért aránya, a közgyűlés csaknem háromnegyedét azonban még ekkoriban is a „reál”-területekhez tartozók alkotják.

Jelentősebb különbségeket fedezhetünk fel viszont az 1867-ben megválasztott 82 új és a közgyűlésből kikerült 32 régi városatya összehasonlítása alkalmával. Ugyan mindkét esetben domináltak a kézműves jellegű ipar képviselői, ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy míg az új városatyák közül később, 1873-ban 16 rendelkezett valamilyen részvénytársasági érdekeltséggel, addig a kimaradt régiek közül egynek sem volt ilyen vagyoni lehetősége. A régi, rendi eredetű és jellegű polgárság visszaszorulásáról tanúskodik az is, hogy míg az újsütetű városatyák körében csupán 18 polgáijoggal rendelkezővel találkozhatunk, a kimaradtak közül viszont csupán hárman nem bírták ezen kiváltságot. Nincsenek adataik az újak származásáról, ám azt tudjuk, hogy a régiek nagyobbrészt helybeli születésűek

130 Az itt közölt adatok némileg eltérnek a budai képviselőtestület összetételéről korábban közzétettektől (vö.: Horváth, 1999. 23-52. p.). Ennek az az oka, hogy jelen dolgozatban csupán a városrészek szerint beazonosítható városatyákat vettem figyelembe, s mellőztem a - városrészi érdekérvényesítés szempontjából szintén érdektelen - fiitisztviselőket is. Az itt elemzett adatok az „ Új emberek... " c. dolgozathoz készített adatbázisból valók; a felhasznált forrásokat ld. ott! Vö.: Baraczka, 1943. 234-255. p.; Buda szab. kir. főváros 1867. máj. 20. választott képviselőinek névjegyzéke. Nyomatott Bagó Mártonnál [1867]; VÖRÖS, 1978. 252-256. p.

61