Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában

1848-ban Pesten az ipariak körén belül kétszer annyi vállalkozónak nem tekinthető iparos-céhes mestert találunk a képviselőtestületben, mint vállalkozót, mely egyensúlyhiány nagyjából 1861-re egyenlítődik ki, a kiegyezés évére pedig éppenséggel már meg is fordul: ekkor már az ipari vállalkozók vannak kétszer annyian, mint a kézművesek.

Az iparágak közötti belső arányokat szemlélve pedig a legerőteljesebb tőkés tendenciákat az ekkoriban húzó iparágaknak tekinthető építő-, fa-, valamint a vas-, fém- és műszaki jellegű iparágakban érdekelt városatyáknál tapasztalunk. Ezen esetekben, valamint az élelmiszeripari és a ruha- és textilipari ágazatok képviselőinek köreiben is, a vállalkozó-nem vállalkozó arányok megfordulását figyelhetjük meg az 1848-as állapotokhoz képest.

4. sz. táblázat. Főbb iparágak képviselői a pesti képviselőtestületben

1848., 1867

Iparosok

1848

vállalkozók

1848

kézművesek

1867

vállalkozók

1867

kézművesek

Ruha, textil

7

11

9

4

Vegy

1

5

2

1

Építő

6

3

15

6

Luxus

5

3

4

2

Fa

2

10

15

2

Élelmiszer

4

14

14

7

Vas, műszaki

3

9

13

4

Bőr

6

8

5

10

Ezt a képet a nagykereskedők és más kereskedők számának viszonylagos stagnálása egészíti ki. Ennek magyarázata, hogy a régi szabadalmas és privilegizált nagykereskedelem képviselői már ’48-ban is jelentős számban voltak megtalálhatók a pesti képviselőtestületben, viszont az időközben feltört, legnagyobbrészt zsidó eredetű nagykereskedők előtt ezekben az években még zárva volt a közgyűlés terme.

58