Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában

nyú, vagyoni cenzusos, kuriális választási rendszer; képviseleti alapon újraszerveződő elitcsoportok hegemonisztikus, szűk körű hálózatai. A berlini háromosztályú kuriális rendszer szerint például kétezer választó választott ugyanannyi képviselőt, mint 336 ezer. Emellett nem csak Németországban, de Amerikában is teljesen általános volt a kétkamarás városházi szisztéma. A második kamara összetétele általában konzervatívabb volt; Hamburgban például a ’70-es években a városi szenátus ezen részében a korábbi privilegizált polgárok reprezentánsai foglaltak helyet. Amerika 12 nagyvárosából 7 esetben - New Yorkot is ide értve - még a századfordul ó éveiben is ehhez hasonló várospolitikai rendszer működött.113

Mindezeket figyelembe véve úgy tűnik, hogy az 1848-as városi törvény alapján lebonyolított 1861-es és 1867-es, s foként az 1872:XXXVI. te. nyomán működtetett egyesítés utáni választási gyakorlattal szemben a kortársak ugyan súlyos kritikával élhettek, ám a hazai szisztéma mégis több hasonlóságot, mint különbséget mutat a korszak nyugat-európai városi képviseleti rendszereivel és gyakorlatával.114

A továbbiakban azt fogjuk elsőként vizsgálat tárgyává tenni, hogy ténylegesen hogyan is zajlottak le az 1867-es pest-budai és az egyesítés utáni (1873, 1876, 1879,1882,1885,1888,1891) választások, melyek voltak a szavazók összeírása, s a szavazás lebonyolítása alkalmával a községpolitikai küzdelmek értékelése szempontjából lényeges eljárási mozzanatok, s persze melyek voltak a választási kampányidőszakban tett megnyilatkozások meghatározó elemei.

Pest-budai választások - 1867: kísérlet városi alkotmányos tradíció megteremtésére; rétegjellemzők

Három különböző jellegű és eredőjű tényező: a rendi korszak archaikus eredetű magisztrátusi igazgatási kultúrája; a ’48-as népképviseleti „polgári” tradíció, s ennek 1861-es megújítási kísérlete; valamint az ötvenes évek és a provizórium időszakának „kemény”, majd „puhább” bürokratikus diktatúrája együttesen gyakorolt hatást a kiegyezés időszakának várospolitikai elitjére, tagjainak gondolkodás- módj ára a helyi ügyek kezelését illető beállítódás tekintetében. A képviseleti szerv,

113 BEARD, 1913. 88., 91. p.; Lenger, 1990. 112. p.; HEIN, 1990. 83-84. p.; HERZFELD, 1968. 89. p.; Krabbe, 1989. 64. p.; Hardtwio, 1990. 28-19. p.

114 Vö.: Kajtár, 1992. 12-27. p.

51