Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában
pontból privilegizált rétegek érdekeit.106 A választójogosultak köre Bécsben 1861 és 1880 között az összlakosság 2,4 és 4,3, a vagyoni cenzus leszállítása után, 1886 és 1895 között pedig 5,7—5,9% között mozgott.107 Szintúgy kuriális rendszer volt Prágában is érvényben, ahol ugyanakkor a hagyományos, korábbi privilegizált városi vezető réteg is sokkal masszívabban tartotta magát, s ahol a választójogosultak köre még a (becsült) budapesti arányoknál is szűkebb volt.108 A kommün után végképp szűk mozgástérrel rendelkező párizsi commune, azaz községtanács tagjait 1872-ig a prefektus nevezte ki, majd azt követően általános választójog alapján megújulva tevékenykedett.109 1874-től republikánus-szocialista többségű volt, s működését a prefektussal való állandó szembenállás jellemezte.110 A széttagolódott londoni önkormányzati rendszer részleges reformjára, s a vagyoni cenzus felszámolása által a választójog kiteljesztésére 1888-ban a London County Council létrehozásakor került sor. (E szerv váltotta fel a Metropolitan Board of Works-öt, s szűk hatásköre a Cityn kívüli teljes igazgatási területre kiteijedt.) Addig - egyes vélekedések szerint — voltaképpeni „ local government ” nem is létezett a Cityn kívül. Az addigi évek, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek brit községpolitikai terepével kapcsolatban joggal beszéltek a községi adófizetők demokráciájáról („ democracy of ratepayers ”), valamint a szűkös helyi pártelitek klikkuralmáról.111 Az elitista attitűd Amerikában is érvényesült, hiszen 1892-ig itt is csupán adófizetőknek dukált a községi választójog, s sokat mondó, hogy helyi hatalmasságok a ’80-as években irigyelték a glasgow-i városi tanács bátorságát, amiért az az adó- hátralékosok választásból való kizárásával szembe mert helyezkedni a „wio£’’-bal.112 A csupán látszólag változatos németországi terep alapvonalaiban ugyanakkor eléggé egysíkú helyzetképről árulkodik: fokozatosan csökkenő ará106 Az 1861-1890 közötti időszakban az I. kúriába a választók 13-18%-a, a II-ba 18-28%-a, a M-ba pedig 53-69%-a tartozott. TILL, 1957. 67., 75. p. 107 Seliger-Ucakar, 1985. 575. p. 108 Melinz-Zimmermann, 1996. n. 26-27. p. 109 Sutcliffe, 1995. 119. p.; Potich, 1884. no Sutcliffe, 1970. 7. p 111 SHEPPARD, 1971. 19. p.; „ ...a községpolitikai pártgépezet a lehető legrosszabb, ami csak egy tömegdemokráciában előfordulhat - úja Gordon E. Cherry -, mivel a választott képviselők csupán néhány pártember szűk csoportérdekeit jelenítik meg a közvélemény egésze helyett". Cherry, 1994. 82. p. 112 Matthews, 1895. 176. p.; Fraser, 1993. 261. p. 50
