Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Önkormányzati választások: a népképvislet álarcában
Csoportkép, fővárosi háttérrel - a városatyák Önkormányzati választások: a népképviselet álarcában Mind a korabeli kortársi vélekedés, mind a historiográfiai értékelés csaknem egybehangzóan fogyatékosnak és diszfimkcionálisnak értékeli a dualizmus évtizedeiben működtetett önkormányzati, s ennek részeként a fővárosi „népképviseleti” rendszert. Szűk körű választójog, visszaélésekre alkalmas, túlbonyolított szabályozás, mindennapos korrupciós vádak és szituációk, krónikus szavazói érdektelenség és politikai apátiajellemezték a helyzetet. Tény és való, a fővárosi választási szisztéma a népképviselet karikatúrája volt - ám nem csak nálunk. Ennek megreformálása, komoly lakossági részvétel generálása - miként Európa más fővárosaiban - Budapest esetében sem állt a kormány érdekében, hiszen valamennyi ezt célzó kezdeményezés megfeneklett. A rozoga batár azonban mégis évtizedeken át eldöcögött, s háromévenkénti megállóin felszedegette a törzsközönsége által kiszemelt újabb utasokat. Jelen fejezet ezen mechanizmus meghatározó vonásainak felrajzolására tesz kísérletet; be kívánja mutatni - keveset időzve a jogtörténeti ve- tületek körül - a tényleges működés sajátosságait, a korabeli társadalmi motivációkat és reakciókat. Külhoni helyzetkép A bécsi községtanácsi választások alkalmával Schmerling által biztosított 1862-es választójog - az 1885-ös „fünf Gulden Mann ”-ok részére való kiteljesztéstől eltekintve - lényegében 1918-ig érvényben maradt. A községtanács mandátuma 3 évre szólt, ám évente atagok egyharmada kilépett. Választói jogosultság: 24 éves férfiak számára, vagyoni feltétel: ingatlantulajdon, „adóképes” iparos-kereskedő tevékenység, meghatározott műveltségi cenzus, avagy társadalmi állás. Sem általánosnak, sem egyenlőnek nem volt tekinthető, hiszen adócenzusa révén nem csupán a kispolgárság nagyobb részét rekesztette ki a jogosultak köréből, de főként a német területeken is széleskörűen alkalmazott ismert, ún. kuriális szisztéma alkalmazása folytán hatékonyan érvényesítette az immáron főként vagyoni szem49
