Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Városatyák Budapest-önképe, külföldiek Budapest-képe

sokkal összhangban tekintettek túl a leomló városfalakon a budai és a pesti képviselők, s helyezték városaik ügyeit mondhatni „szélesebb összefüggésekbe”. A helyi urbanitás jellegzetességeinek kialakítása, a normatív igények megfogalmazása szempontjából fontos körülményként értékelhető Budapest relatív „múltnélkülisége”, s az autochton városi kultúra, ill. éthosz mintegy megkérdőjelezése. A fővárossal kapcsolatos gondolkodás fokozottan jövőre irányuló, „teleologikus” jellegét fokozta még „a Bécs árnyékában meghúzódó lét” helyzetéből való kitörésre irányuló törekvés, továbbá a helyi elit „el Kelettől” igénye is.74

Pregnánsan fogalmazódtak meg ezen identifikációs törekvések, illetve kihívások a főváros olyan önreprezentációs megnyilvánulásai alkalmával, mint például az 1873-as bécsi világ- avagy az 1885-ös budapesti országos kiállításon való részvétel.75 Az egyesítés során is fontos szerepet játszott Széher Mihály ügyvéd, később belvárosi majd virilista képviselő az előbbi eseményre való felkészülés alkalmával például aláhúzta: „ ...fővárosunk, a cultur és nemcultur államok szélién - ezek között beékelten fekszik; feladatunk legyen minden alkalommal azon lenni ...[hogy] midőn a külföldmíveltségünket mérlegeli, bennünket még a nyugodthoz [így!] soroljon... ”. A diszkreditációtól való félelem nyomán fogalmazódtak meg az ideruccanó vendégek méltó fogadása érdekében szükségesnek tartott intézkedési javaslatok. A megfelelési kényszer intenzitására jellemző, hogy a főváros presztízse szempontjából aggályosnak tekintett társadalmi jelenségek kiküszöbölése végett adott esetben még fontos politikai alapelveket is megkérdőjeleztek. A vendéglősök és fogadósok gátlástalanságával szemben „ a tulajdonjog szentsége is ismer még mértéket” - olvashatjuk fenyegetőleg a dokumentumban. A javaslat az egész korszakra vonatkozóan jellemzőnek tekinthető felfogást tükröz.76

74 Ezen előbbi törekvés szimbolikus megnyilvánulása volt például, amikor 1874-ben az osztrák-magyar északi-sarki expedíció tagjai fogadására, ill. megjutalmazására megszavazott 3000 forintos kiadási tételt a polgármester - Bécs példája nyomán - 5000 forintra óhajtotta volna emeltetni. BFL IV.1403.a. 625/1874. kgy. sz.

75 Fontos identitás-erősítő szerepet tulajdonított Budapest vezetése a különféle önreprezentációs alkalmaknak, ezért az említettek mellett a főváros a következő, teljesen eltérő jellegű hazai és nemzetközi kiállításokon is kötelességszerűen részt vett: Párizsi Nemzetközi Földrajzi Kiállítás (1875), Szegedi Országos Tárlat (1876), Brüsszeli Egészségügyi Kiállítás (1876), Párizsi Nemzetközi Kiállítás (1878), Székesfehérvári Országos Kiállítás (1881), Velencei Földrajzi Tárlat (1881), Berlini Egészségügyi Kiállítás (1883); KIÁLLÍTÁS, 1885. V. old.; CZOCH, 1999. 30. p.

76 BFL lV.1303.f. XI/218/1872. Széher Mihály 1872 augusztusában kelt indítványa.

37