Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Városatyák Budapest-önképe, külföldiek Budapest-képe
mentális jellemzői („a Balkán németjei”), erőteljes nemzetközi háttértámogatás (nyugati szaktanácsadók), ugyanakkor a fővárosi szereplehetőség szerényebb, ám polgárosultabb megvalósításának igénye tűnik fel. Az 1879-ben a fejedelemség fővárosává nyilvánított kis települést erőteljes uralkodói támogatással a háttérben agilis városatyák veszik kezelésbe, s széleskörű szabályozások és közműinffast- ruktúra-létesítés veszi kezdetét. A világháború időszakára Szófia csaknem minden vonatkozásban „méretarányos európai fejedelmi központtá” alakul.68 Városatyák Budapest-önképe, külföldiek Budapest-képe A kormányzati kezdeményezések nyomán 1867-től kibontakozó „Budapest-dis- kurzusba” való bekapcsolódás remek lehetőséget teremtett a helyi közélet szereplői számára a fővárossal kapcsolatos nézeteik fejtegetése mellett nemzetstratégiai, társadalompolitikai elképzeléseik megfogalmazására is. Különféle városi fórumokon tett megnyilvánulásaik jellegzetes, ám mára már feledésbe merült mozzanatai a korszak Budapest-narratívájának. Arra keresünk választ, hogy a közösségi célok és érdekek képviseletében fellépő lokálpatrióták milyen értékelveket milyen módon próbáltak meg tárgyi ásítani, hogyan reflektáltak a korabeli fővárosi viszonyokra, s milyen „főváros-igényt” fogalmaztak meg módosítási javaslataik során.69 Mindezt igyekszünk összefüggésbe hozni a várospolitikusi mentalitás és attitűd személyi meghatározottságaival. A külhoni helyzethez hasonlóan az 1848-as, illetve az 1872-es törvényi szabályozás nyomán kialakult pest-budai, budapesti önkormányzati praxist is egyfajta felfokozott várospolitikusi aktivitás, valamiféle küldetéses civilizátori szerep- igény jellemezte.70 Az önkormányzati autonómia 1867-ben történt helyreállítása pillanatától fogva egyfajta „felzárkózási neurózis” lengte be a testvérvárosok közgyűlési termeit, s adta meg a későbbiekben is a fővárosi községpolitika alaphangját. A kormány oldaláról alig leplezett bizalmatlanságot, a szabaddá vált sajtó részéről pedig a provincializmus, partikularizmus vádját kellett a városi képvise68 sophia, 1919. 14-21. p.; Európai fővárosok, 1980. 310-311. p. 69 Vö.: GYÁNI, 1999. H. 15-16., 27. p. 70 BUSE, 1993. 522. p.; REULECKE, 1989. 127. p.; KOCKA, 1993. 7-8. p. 33
