Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Egy kis kitekintés: európai helyzetkép
hatvanas évtizedben valóságos népvándorlás veszi kezdetét, hogy az 1863-as jobbágyfelszabadítás eredményeként elkeseredett parasztok tízezrei, addigi társadalmi beágyazódottságuk kereteiből kiszabadulva a metropoliszban keressenek szerencsét. Öt év alatt, 1865-1869 között 22%-kal - egész Európában a leghatalmasabb arányban - növekszik ebben az időszakban a népesség (miközben a halandóság messze meghaladja a születések számát). Az általános tapasztalatoknak megfelelően itt sem annyira a perifériát, hanem - a személyes szolgálat lehetőségeit keresve - a központot és az akörüli területet lepik el a beköltözők. Városi akkulturációs esélyeiket korlátozta, hogy kirajzási helyükkel folyamatosan tartották a kapcsolatot.64 A mumfordi metropolisz-kritika szélsőséges igazolásaként a pétervári közmorált az 1860-90-es évek időszakában valóban a totális leépülés j el- lemzi: drasztikusan emelkedik a törvénytelen gyermekek és lelencek száma, szembeszökő a moráljukból kiforgatott parasztok alkoholizálása (lépten-nyomon pálinkamérések); a koldusok, öngyilkosságok magas aránya, s persze a rengeteg egyedülálló férfi keresletére alapozódó prostitúció (a pétervári nők 1,3%-a (!)).65 A helyhatóság nemtörődömségének oka kétirányú. Egyrészt szervezeti alapú: párizsi mintára ugyanis itt is rendőríonöki és egyéb adminisztratív feladatokra oszlik a tevékenységi kör, s az energia nagyobbik részét persze az akut válságkezelés, azaz a direkt igazgatásrendészeti feladatkör köti le. Ahumáninfrastrukturális rásegítés csak másodlagos, s nagy mértékben próbál támaszkodni a felsőbb rétegek társadalmi aktivitására. Másrészt a társadalmi adómorál romos voltával, ebből eredően a pénzeszközök szűkösségével függ össze. A humánkömyezet lepusztultságá- val éles ellentétben a város amúgy persze „gyönyörű”. Építészeti megjelenítésére ugyanakkor a túlhangsúlyozott reprezentativitás és a mértani alakzatokra irányuló mániákus törekvés nyomja rá bélyegét.66 Az alsóbb rétegek tekintetében imént vázolt társadalmi meghatározottságok a birodalmi alközpont szerepét betöltő Varsó esetében is - talán valamivel kevésbé szélsőséges változatban - megfigyelhetők voltak.67 A Balkánra is vetve egy pillantást, talán Szófia helyzete a legérdekesebb. A városi dimenzió kisebb arányai, a lakosságnak a régió egyéb népeitől némileg eltérő 64 Bâter, 1976. 150. , 161-162., 165., 172. p. 65 BATER, 1976. 201. skk. 66 BATER, 1976. 151., 158., 182. p. 67 Zarnowska, 1995. 75-77. p. 32
