Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Egy kis kitekintés: európai helyzetkép

fejlesztésével a század végére sikerül valamelyest konszolidálni a helyzetet, a tényleges társadalompolitikai eredmények mégsem érték el a londoniakat.61

A berlini terepen kialakult szűkösségek kezelésére irányuló technikáknál elvi szempontból azonban fontosabb kérdés az egész 19. századi német várospolitikai színtér alakváltozatainak és a századforduló tájára végbement átrendeződésnek a problematikája. A későbbiekben foglalkozunk majd a kérdéskörrel, itt csupán jelezzük annak a folyamatnak a fontosságát, amely a „polgárvárosokénak „lakossági” avagy „nyílt” városokká való átalakulásában, valamint az ún. Honoratiorenbürgertum visszaszorulásával párhuzamosan a professzionalizálódó városigazgatás dominánssá válásában, ill. kultuszában figyelhető meg.

A19. századi újonnan létesült nemzetállami centrumok sorába tartozik Róma is, amelyet jóllehet 1871-ben a királyság központjává nyilvánítanak, városi státuszt mégis csupán 1925-ben (!) kapott. A ’70-es, ’80-as években megindult hatalmas beköltözési hullám nyomán generált építési konjunktúra, s a nemzeti központ kiépítését célzó reprezentatív irányú térformálás társadalmi háttértámogatásában jelentős szerepe volt az olasz ún. „ humanisztikus polgárság ”-nak. A nemzet műveltségi hátramaradottságából fakadóan egyfajta multifunkcionális polgári szerepet betöltő — főhivatalnoki, politikai vezető, szabadfoglalkozású értelmiségi -, széles körhöz tartozó személyekről van szó. Meghatározó szerepet játszottak Róma laikus, világi székhellyé formálásában, s a városon belül egyfajta rétegek közötti közvetítő szerep kialakításában.62 A községtanács önkormányzati jellege másodlagos szempontot képezett.

A helyhatósági alulszervezettséggel párosuló állami agyonellenőrzöttség tragikus példáj a Szentpétervár esete. A periódus a város életében az udvari-adminiszt- ratív centrumból ipari kereskedelmi központtá válás gyötrelmes időszaka.63 A

61 Hegemann, 1930.19. p.; Lees, 1991. 159. p.; Sutcliffe, 1995.111-112. p. A városigazgatási eszköztárba vetett széleskörű bizalomra utal ugyanakkor, hogy a lakásnyomor felszámolásában a berlininél pedig komolyabb eredményeket elérő londoni várospolitikusok köreiben sem tagadnak meg bizonyos elismerést a „ despotikus ám hatékony " német példától: „ Oh csak egy kis átmeneti, ám hatékony önkényt, amely jótékony törvényeket eredményezhetne és arra szoríthatná az embereket, hogy bölcsen cselekedjenek, akárha akaratuk ellenére is! " — sóhajtott fel Lord Shaftesbury. BRIGGS, 1963. 79. p.

62 MENCZER, 1938. 171-174. p.; EURÓPAI fővárosok, 1980. 275-276. p.; BaLTZAREK, 1992. 15. p.; WAGENAAR, 1992. 68-70. p.

63 bâter, 1976. 216. skk.

31