Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Presztízsigény és elemi szükséglet a fizikai infrastruktúra-fejlesztésben

doit felügyelők végezték; a nagy kiteijedésű Józsefvárosban például 38 utcaseprő munkáját két felügyelő ellenőrizte.798

Az 1878-as köztisztasági szabályrendelet megalkotásakor az egyik legfőbb cél a magán- és közszféra elkülönítése, s utóbbinak az előbbitől való „ megoltalmazá- sa” volt.799 A háztulajdonos felelősséggel tartozott azért, hogy az ingatlannal összefüggő élettevékenységek mennél kevésbé terheljék a ház előtti közterületet, a j árdát és az utat. A háziszemét, s az egyéb állati eredetű végtermékek eltávolítására időbeli korlátok és útvonalkijelölés vonatkozott. Arra törekedtek, hogy lehetőleg minimalizálják a közterületek környezeti-köztisztasági terhelését (pl. tűzifavágás megtiltása az utcán). A szabályzat higiéniai és esztétikai megfontolásokból még a magánegyén elemi élet- és egzisztenciális szükségleteinek kielégítését is korlátozta. Közegészségügyi és városesztétikai vonatkozásai mellett társadalompolitikai, „civilizatorikus igényt” is közvetített az utcai vizelési és székelést, valamint az állatok leölésének tilalmát kimondó szabály. Vagyis a társadalmi normák és konvenciók kialakításában, a városi „magatartás íratlan szabályaidnak evidenssé tételében a büntetőszankciókat is tartalmazó hatósági szabályoknak is fontos szerep jutott. A közmorál normaképző hatásával viszont csak elvétve találkozunk; például abban a módosító javaslatban, amely a háztulaj donosokjárdalocsolási kötelezettségét abból a megfontolásból ejtette, „ hogy a hölgyek ne kényszerüljenek ruháikat felfogni ”.800 Jól érzékelteti mind a városi hatóság elszántságát, mind a társadalmi együttműködési készség korlátáit az a leszavazott tanácsi javaslat, amely (Európában amúgy példátlan módon) még az utcakövezet locsolását is a háztulajdonosok kötelességévé tette volna.801

A köztisztasági feladatokra fordított jelentős évi kiadások hatékonyabb felhasználásának igénye, presztízsszempontok, valamint a már burkolt utcák gépi úton történő tisztításának lehetővé válása a közgyűlést is lépésváltásra sarkallta. 1883.

798 Az utcaseprők átlag 75 kr. napszámban részesültek; a házi és az utcai szemetet naponta 5-5 kocsi hordta el. A VIII. Kerületi Elöljáróság 1875. évi jelentése. BFL IV. 1409.b. 1/1876. ein. ikt. sz.

799 BFL IV.1403.a. 9/1878. kgy. sz. SZABÁLYRENDELETEK, n. 381-389. p.

800 Pesti Napló, 1878. január 10.

801 A felháborodást a Sugár úton is lakással rendelkező, amúgy I. kerületi képviselő, Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos tolmácsolta, aki úgy vélte: „a világon sehol sem oly nyomasztó a háziurak helyzete, mint Budapesten". Pesti Napló, 1878. január 10.

334