Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Egy kis kitekintés: európai helyzetkép
jogokkal - viszonylag széleskörű autonómiát biztosított.56 A hármas kuriális rendszerben tartott községtanácsi választások nyomán a hatvanas években megélénkülő önkormányzati élet az értelmiségi-nagypolgári rétegek dominanciáját, a liberális nagypolgárság előretörését eredményezte a szűkebb szemhatárú privilegizált iparos-középpolgársággal szemben.57 A városfalak 1858—1864 között történt lebontása, a Graben feltöltése, a Ring-proj ekt kidolgozása és fokozatos megvalósítása párizsi mintát követve a birodalmi reprezentativitás előmozdítását célozta. Másrészt a császári hatalom és a liberális nagypolgári erők kiegyezésének katalizációs eszközeként szolgált.58 A bécsi községpolitika jellegzetességeiről szólván utalnunk kell annak a német-osztrák igazgatási környezetbe illeszkedő voltára, s a polgármester meghatározó várospolitikusi szerepére. Az ebben az időszakban működött személyek (Andreas Zelinka, Cajetan Felder, Eduard Uhl, Johann Prix) hol a községtanácsot domináló módon, hol annak alárendelődve, de a várospolitikának egyfajta személyes jelleget kölcsönözve tevékenykedtek.59 A bécsinél gyöngébb önkormányzattal rendelkező, a központi kormánypolitika által közvetlenebbül befolyásolt Berlin esetében is a kuriális rendszerű, a vagyoni rétegződést figyelembe vevő, plurális választási szisztéma működött.60 A bérház- tulajdonosi érdekeknek is messzemenően teret engedő, extenzív telekpolitikát előmozdító James Hobrecht főpolgármester nevével fémjelzett várospolitika a változatosság kedvéért szintén a párizsi mintát követte. A város térszerkezetét jelentősen módosító presztízs-szempontú középítkezések és közműfejlesztés mellett főként a birodalom keleti feléből érkező népességáramlás fogadására szűkösnek bizonyuló lakáspiac a budapestihez hasonló társadalmi zsákutca-helyzet kialakulását eredményezte. Jóllehet a várospolitika némi társadalmasításával, a választói alapzat szélesítésével, hatékonyabb és szakszerű várospolitikai eszközrendszer ki56 TILL, 1957. 67, 74-75. p.; Seliger-Ucakar, 1985. 281. skk. 57 Till, 1957. 76. p.; Seliger, 1996. 84-85. p. 58 Fischer, 1971. 24. skk.; Hoffmann-Steckl, 1992. 57-58. p. 59 TILL, 1957. 71-74. p. 60 Herzfeld, 1968. 89. skk. 30
