Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Presztízsigény és elemi szükséglet a fizikai infrastruktúra-fejlesztésben
Csatorna-beruházások-fenntartás-építési járulék 1879 50259 28959 98688 1880 59997 32833 25670 1881 54144 43913 29300 1882 58955 26715 26214 1883 77328 33501 14341 1884 174873 36421 21286 1885 166085 42348 44913 1886 98425 32052 30378 1887 171004 52414 43343 1888 103385 27874 55133 1889 130178 27971 52179 1890 93232 26680 83647 De miben is állott az alternatív koncepció lényege? A közgyűlési többség érdeklődését a második és harmadik főgyűjtőcsatorna elhagyásának lehetősége keltette fel - amely azonban a beivinkleri alapgondolat következménye volt csupán. Az agilis városatya koncepciójának lényegét a pöcetartalmak csatomaúsztatásos feloldása helyett azok házi ülepítése képezte, amely szükségtelenné tette volna központi ülepítés és átemelőrendszer létesítését. A felhígított fekália így főgyűjtőcsatorna létesítése nélkül, közvetlenül jutott volna a meglévő csatornarendszer útján a Dunába. Míg a később meg is valósult fögyűjtős szisztéma - kimondatlanul bár, de voltaképpen - a vízöblítéses WC-k általánossá válásával számolt, Beivinkler ezen cél elérését irreálisnak tartotta, mert, úgy vélte „ ... nálunk ...a különféle bérlők által lakott bérházakban soha oly mintaszerű rend, mint a mely Londonban egész más viszonyok közt létezik, el nem érhető”.648 A koncepció azért érdemel figyelmet, mert - eltekintve at648 Beivinkler, 1872. 24. p. 295
