Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Presztízsigény és elemi szükséglet a fizikai infrastruktúra-fejlesztésben

tói, hogy hosszú évekig hátráltatta az általános kanalizáció ügyét — abban voltaképpen a privát ügyeiről (igencsak!) gondoskodó régivágású polgár patemalisztikus, körülményeskedő attitűdjét fedezhetjük fel. Beivinkler úgy képzelte, hogy a „ törvényileg kötelezett "háztulajdonosok, ill. házmesterek a házi ülepítőkben összegyűjtött és felhígított anyagot házi zsilipeiken keresztül „kapuzárás idején” majd naponta maguk továbbítják az utcai közcsatornába (!).649

A kérdéssel foglalkozó szakemberek többsége - a laikus városatyákkal ellentétben - a koncepciót korszerűtlennek tartotta és nem vette komolyan. Az 1882-ig elhúzódó viták mindazonáltal azzal az előnnyel jártak, hogy lehetőséget biztosítottak a Lechner-féle terv némely fogyatékosságának észrevételezésére.650 A döntő jelentőségű 1882. május 10-ei közgyűlésen utoljára csapott össze a főgyűjtőcsatorna létesítését, központi szennyvíz-ülepítést és szivattyúzást javasló Lechner-párt a főgyűjtő nélküli házi ülepítéses rendszert szorgalmazó Beivinkler-támogatókkal. A közgyűlés szótöbbséggel az előbbit fogadta el, s további érdemi fordulatot jelentett az ügyben a szervezeti keretek megváltoztatása, célhoz rendelése, konkrétan a mérnöki hivatalon belül - Martin Ottó irányításával - csatornázási osztály felállítása.

Érdekes és fontos vetülete volt a vitának a szakszempontok községpolitikai szintű kezelésének mikéntje. Jóllehet a hidrológiai-technológiai részletkérdések biztosítottak volna kibúvót a felelős döntés elhárítására, a képviselők többsége azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. Kisebbségi álláspontot képviselt Győry Elek ferencvárosi virilista, aki „ köztünk nem élő, minden párton kívül álló szakegyén " meghívását indítványozta. A többség nézeteinek hangot adó Helfy Ignác VIII. kerületi képviselő viszont morális kérdésként fogta fel a konkrét döntési helyzetet, s úgy látta, hogy „ a város atyáinak kötelessége a város valamennyi kerületeinek emelkedését elősegíteni, s ez okból óhajtja a csatornázásnak minél előbbi életbeléptetését". Alapvető fontosságúnak tekintették az egykori tiszti főorvos, Halász Géza azon érvét, amely közegészségügyi, infektológiai szempontból tekintette

649 BEIVINKLER, 1872. 30-32. p. A nagyobb meggyőzés érdekében egyébiránt Beivinkler 1872-ben és 1878-ban „méret és irány szerint plastikailag elkészítette" a város csatornahálózatát és a városnak adományozta.

650 FKT-JELENTÉS, 1886-1888. 27. p., Csatornázás, 1972. 37. p., Horváth Farkas cikke: Beiwinkler javaslata elfogadhatatlanul korszerűtlen. A Hon, 1872. december 29. Gerlóczy Károly válasza Weisz Bernât Ferenc interpellációjára. BFL IV.1403.a. 260/1881. (április 27.) kgy. sz.

296