Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Presztízsigény és elemi szükséglet a fizikai infrastruktúra-fejlesztésben

A főváros mérnöki hivatalának prominensei, Incze György és Heuffel Adolf által jegyzett program - bizonyos övezeti, presztízsszempontokat sem hagyva figyelmen kívül - a főváros tényleges urbanizációs szükségletei, az infrastruktúra fizikai meghatározottságai alapján rangsorolta a teendőket. Az objektív mérnöki helyzetértékelés és optika azonban némelykor megtört a várospolitika prizmáján. A ténylegesen keresztülvitt útépítési-burkolási tevékenység ugyanis ezen időszaktól kezdve - a programban rögzítettek figyelembe vételével - lényegében az éves költségelőirányzatok tárgyalása során, valamint az évközi indítványok és interpellációk alkalmankénti határozattá emelkedésével valósult meg. Lényegében tehát közvetlen módon maguk a közgyűlési tagok formálták-alakították egy megszakítatlan folyamatban a főváros közútfejlesztési politikáját.614

A korábbiakhoz képest korlátozottabb pénzügyi lehetőségeket véve figyelembe, Rupp Imre az illetékes középítésügyi ügyosztály tanácsnoka némi megelégedettséggel nyugtázhatta 1879 második félévi jelentésében, miszerint „... beltelki úthálózatunk fő vonásaiban már készen áll, s már csak egyes kiegészítéseket igényel ”.615 Az 1880-as évtizedben a város külső j elentősebb útj ai is, nagyj ából a mai Hungária körút vonaláig szilárd útburkolatot nyernek. A kövezési anyagok területi alkalmazása tekintetében főként a fővárosépítés átfogó, országos szempontjaira voltak tekintettel. Az utakat, utcákat és tereket három osztályba sorolták: a legtartósabb kőanyaggal az országos, közepessel a csupán „ városi forgalomközlekedésre ” szolgáló, míg a leggyengébb minőségű kövezettel a „ helyi forgalmat elősegítő” utcákat látták el.616

Míg a korszak kezdetén, a városegyesítést közvetlenül követő években az általános közhangulatnak megfelelően a rendelkezésre álló erőforrásokat főként a visszamaradt jobbparti városrész belső területeinek felzárkóztatására fordították, addig a nyolcvanas évek közepén az építési aktivitás lassanként a balpart belsőbb övezeteit, majd a külső városterületeket érintette. Atárgyidőszakban lebonyolított burkolási tevékenység abszolút többsége (57%) esett a bal- és jobbparti külterületekre. Aburko614 Más vidéki városokban, pl. Székesfehérvárott is ezekben az években kezdődnek meg az intenzívebb kövezési munkálatok. CSURGAI, 2002. 291. skk.

615 BFL IV. 1409.b. 1949/1879. ein. lvt sz.: 46/1880. ein. ikt. sz. Rupp Imre tanácsnok, H. üo. 1879. n. félévi jelentése.

616 BFL IV. 1409.b. 3304/1875. ein. lvt. sz. 669/1876. ein. ikt. sz.

284