Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Közérdek, magánterület: városrendezési célszempontok, eszközrendszer és konfliktusok

munkák j elentőségét, az azokra vonatkozó értékszempontokat a tanács az egyik ki- sajátítási ügy kapcsán a Közmunkatanácshoz intézett átiratában értékelte. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a nyolcvanas évek közepe táján a fővárosi törvény- hatóság a kisajátítási alap pénzeszközeit mindenek előtt városesztétikai-városrész- rehabilitációs, valamint közlekedési-közforgalmi érdekek érvényesítése céljára használta fel. A Gellérthegy oldalában meghúzódó aprócska házikók felszámolása, a terep ezt követő parkosítása hosszú évekre lekötötte a főváros erőforrásait. S noha „ építésrendőri, tűzrendőri és egészségrendőri tekintetek"-re hivatkoztak, valójában a reprezentatív igényű budai panoráma megteremtésének útjában álló, a budai kisegzisztenciák nyomoráról árulkodó terepnyomok szó szerint minden áron való eltüntetése volt a fő szempont. Gyakorlatiasabb célokat szolgált a Kerepesi út külső része kiszélesítésének, valamint a budai körút és a Várba vezető Albrecht (ma Hunyadi János) út szabályozásának feladata.569

A végrehajtott kisebb jelentőségű, balparti utcaszabályozások zöme - az eredeti terveknek megfelelően — a város külső övezeteire irányult. A hatósági kezdeményezések által leginkább érintett három kerület a VI., VII. és VIII. volt. Ezek közül is leggyakrabban a Külső-Erzsébetvárossal foglalkoztak a városi hatóságok, például a Wesselényi utca meghosszabbítása, az Almássy tér és környékének rendezése, a Lóversenytér (a mai Puskás Ferenc Stadion területe) elhelyezése, a Külső-Ke- repesi út kiszélesítése kapcsán.

Az általános szabályozási terv külterületi irányultsága eleve orientálta a telekpiac aktív szereplőit a spekulációs célú telekügyletek bonyolítása során. Ám a „ tör- zsökös " ház- és telektulajdonosok is igyekeztek megragadni a helyi lakosság nyomásának engedni kénytelen helyhatóság intézkedéseiből fakadó lehetőségeket. Erre jó példa a Wesselényi utca meghosszabbításának ügye.

Végső soron kerületi társadalmi nyomás, s telektulajdonosi érdekeltség együttesen lendítette ki a holtpontról a környék rendezésének, s az említett utca Rotten- biller utcáig történő kivezetésének ügyét. Jóllehet az Almássy tér-Szövetség utca tájéka a hetvenes évek vége felé még csak részlegesen épült be, s még sok foghíjas

569 Amint a gellérthegyi házikókra vonatkozó tanácsi határozat fogalmazott: ebben az övezetben „ ...sem lényeges helyreállításokra engedély nem adható, és a szóban forgó épületek ekként napról napra tűrhetetlenebb állapotba jutván, már építésrendőri, tűzrendőri és egészségrendőri tekintetekből is elkerülhetetlen a kisajátítás[uk] és ennek tömegesebb eszközlése BFLIV. 1407.b. 2425/III/1887. lvt. sz. 22.575/1886. tan. ikt. sz.

269