Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Közérdek, magánterület: városrendezési célszempontok, eszközrendszer és konfliktusok

b/ Az elméletileg rendelkezésre álló beépítetlen területek elvi igények szerinti szabad térfalépítési, térképzési feltételeinek meghatározása;549

c/ A társadalmi igények és szükségletek kielégítése, a szeparációs lehetőségek kiaknázása az övezetelv alkalmazása révén.550

Kérdés, hogy e hármas szempont-, illetve eszközrendszer alkalmas lehetett-e az alapvető fontosságúnak tekintett esztétikai-reprezentatív, forgalmi és egészségrendészeti igények kielégítésére.

Ezen szabályozómechanizmus lényegében várospolitikai konszenzus eredményeként született, s az egyesítés utáni időszak hatósági döntései is a főváros és az FKT - egymással ugyan állandóan vitatkozó, ám mégis - megállapodást kereső együttműködése révén módosultak.551 A téves helyzetfelmérésből eredő következtetéseket is együtt kellett levonniuk, miután már az egyesítés évében nyilvánvalóvá vált: a kellő anyagi erő híján lévő közpénztárakra támaszkodva még a mértéktartó szabályozási igényeknek sem igen tudnak majd megfelelni.552

A hetvenes évek közepétől a gazdasági depresszió következtében előállt pangás, a beruházási lehetőségek beszűkülése folytán egyre-másra hangoztatták a főváros berkeiben az 1872-es általános szabályozási terv módosításának, „reális

tok megtartása mellett, inkább csak a fokozott igényeknek megfelelő rendezéseknek tekintendők" a szabályozási előírások. FKT-JELENTÉS, 1872. 5. p., PREISICH, 1964. 39. p.

549 A szabályozási tervben az új, sűrű utcahálózat a majdani nagykörúti övezeten túli, még be nem épített városi területekre vonatkozott, ezek zöme ugyanakkor nem fővárosi, hanem magántulajdonban volt. Azaz a perspektivikus városszabályozás eleve a közpénztárak erőteljes megterhelését jelentette. ZÁRSZÁMADÁS, 1874. 356. p.

550 Az eredetileg 4 építési övezet, valamint az ugyancsak 4 gőzgépek lóereje szerinti, attól független övezet nem a szabályozási tervben, hanem az építési szabályzatban került rögzítésre. TÖRVÉNYJAVASLAT, 1873. 12-14., 98-99.

551 A Közmunkatanács már első jelentésében sietett tudatni az irányában némileg bizalmatlan publikummal, miszerint: „... az immár készen levő szabályozási tervnek nem csak fő vonalai és irányeszméi, hanem annak csaknem minden egyes részletei is a városi hatósággal, az év folyamán folytatott tárgyalások nyomán, közmegegyezéssel lettek elfogadva és megállapítva.” FKT-jelentés, 1870-1871. 2. p.

552 1873-ban ejteni kellett például a Wesselényi utcának az Országúira való kivezetését; a Zöldfa utcai vonal belső-ferencvárosi területre való meghosszabbítását; a Belső-Stáció utca szélesítését; 1874-ben többek között a Podmaniczky utca szélesítése; a józsefvárosi Német és Lujza utca meghosszabbítása; a Szervita tér bővítése került le a napirendről. FKT-JELENTÉS, 1873. 7-9., 1874. 2. p.

262