Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Közérdek, magánterület: városrendezési célszempontok, eszközrendszer és konfliktusok

tént közzététele azután csaknem lehetetlenné tette széleskörű, a nyugati nagyvárosokéhoz hasonló kisajátítási akciók keresztülvitelét.535

A beérkezett tervpályázatok figyelembe vételével az FKT által kidolgozott „végleges”, vagy inkább hivatalos verzió esetében a városszerkezet alapvető meghatározottságait fenntartani szándékozó, „minimalizáló irányultságú”, a takarékossági megfontolásokat az esztétizáló reprezentativitás igényével összhangba hozni törekvő, s a társadalomfoldrajzi adottságokat a városfejlesztési perspektívák szempontjából véglegesíteni szándékozó, statikus jellegű „fejlesztési program” valósult meg.536

A városfejlesztés fő irányait kijelölő szabályozási terv létrehozásának halaszthatatlansága egyébiránt a városhatóság kebelén belül is nyilvánvalóvá vált. Erre utal az 1870. március 24-ei—tehát még az FKT létrehozása előtti — Pest városi határozat, amely a külterületeken történő építkezések esetében elrendelte, ill. nyomatékosította, hogy az építési engedélyeknek a „szépítési bizottmány által kiszabott tervhez ’’kell alkalmazkodniok, akésőbbi kisajátítási terhek elhárítása céljából.537

Az 1870-től kezdődően egymásra torlódó kormányzati kezdeményezések második eleme - az FKT létrehozása mellett - a Sugárút-projekt volt. A képviselőházi vita nyilvánvalóvá tette a kétfajta fovároskoncepció meglétét. A szélbal és abalkö- zépi kisebbség nem a várost mint olyant tekintette az országos érdekek céltárgyának, hanem legfeljebb csak a későbbiekben létrehozandó konkrét, körülhatárolható objektumokról volt hajlandó elismerni azoknak a városi érdekeken túlmutató voltát. A „főközlekedési”-nek titulált Sugárutat pedig korántsem látták ilyennek. Ezen álláspont Pest fej lesztését nagyrészt pusztán helyi, vagy legfelj ebb tisztán tár535 A telekpiaci versenylogikának ellentmondó, s a kisajátítási esküdtszéki bíráskodás tulajdonosok számára kedvező gyakorlatát figyelmen kívül hagyó Gerlóczy által megfogalmazott naiv (álnaív?) állásfoglalás szerint ugyanis: „ —jogi szempontból szinte nem tartja indokolhatónak az építkezések betiltását, azt hiszi azonban, hogy a kívánt cél ha nem is egészen, de nagy mértékben elérhető az által is, ha a közmunkatanács, karöltve a városi hatósággal és a középltési bizottmányokkal a capacitation terére lép, és az építkező feleket fölvilágosítván a bekövetkező műveletekről, őket saját érdekükben és szépszerével fogja arra bírni, hogy a közmunkatanács intentióit maguk részéről is minél sikeresebb és könnyebb eredményre vezetni segítsenek... " A Hon, 1870. augusztus 6.

536 Az FKT által kiírt programra, a beérkezett pályázatokra, valamint a végleges általános szabályozási tervre vonatkozólag lásd: Program. REUTER, 1873., HARRER, 1940. 28—30. p., Siklóssy, 1931. 117-131. p„ Preisich, 1964. 35-52. p.

537 Pesti Napló, 1870. március 25.

259