Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések

származott.481 A többi kerületi esküdt új volt, ám a korábbi albírósági esküdtektől társadalmi jelleg tekintetében csak kisebb mértékben ütött el. Ezek az eltérések azonban korszakjellemzőek, hiszen például az ügyvédekkel szemben az orvosok és a humánértelmiségiek fokozottabb előtérbe kerülésével találkozunk. A reálterületen viszont a közgyűlési tagok helyzetéhez hasonlón az esküdtek esetében is az iparosok arányának csökkenése és a kereskedők előtérbe kerülése a jellegadó.

Az 1873 végén felálló új kerületi hatóságok számára korántsem volt mellékes az esküdtek társadalmi beágyazódása, elfogadottsága. E vonatkozásban több a hasonlóság mint az eltérés új és régi esküdtek között. Az 1867-es albírósági esküdtek ugyan némileg intenzívebb egyleti életet éltek, s persze nagyobb arányban rendelkeztek régi polgáijoggal, a vagyonosság mértékét tükröző bérházépítkezések tekintetében azonban már nem találunk érdemi eltérést. Az új várospolitika differenciáltabb jellegére, a döntéshozatali és a végrehajtási funkciók fokozottabb szeparáltságára utal, hogy míg 1867-ben a 87 albírósági esküdtből 56-an közgyűlési tagok is voltak, ez az arány az 1873-asok esetében már 80/33-ra csökkent. A társadalmi arculat „egyéb” vonatkozásai tekintetében megemlítendő, hogy a közgyűléssel ellentétben az esküdtek körében a zsidóság aránya alul (15 fő), míg a német eredetű helybeli polgári elem felülreprezentáltnak tekinthető. A társadalmi recepció bizonyos előrehaladott voltára utal ugyanakkor, hogy a csekély számú izraelita esküdt nagyjából egyenletesen helyezkedett el az egyes kerületek között.482

A hatóság-lakosság viszony meghatározó vonásait, a fővárosi helyi elit társadalmi cselekvési lehetőségeit firtatva, az első évekből származó elöljárói jelentésekben többnyire a konszenzusosnak tekinthető metropolisz-koncepció kerületi elfogadtatására vonatkozó erőfeszítések nyomaival, valamint az ezen törekvésekre adott lakossági, nemkülönben a lakossági igényekre vonatkozó hatósági reakciókkal kapcsolatos reflexiókkal találkozunk.

Az elöljáróságok társadalmi támogatása avagy a velük való szembehely ezkedés voltaképpen a korabeli európai civilizációs sztenderd lakossági elfogadásáról tájékoztat. Az egyik legfontosabb, központi elvárás a város attraktivitásának fokozá481 A régi ferencvárosi esküdtek: Bajusz József szabó, Hirsch Mihály ács, Jécsy Károly majoros, Locher Mihály magánzó, Prilckler János kovács, Szemerédy István húrkészítö; az újak: Botllik Mihály ügyvéd, Hagen Samu kereskedő.

482 Egyleti aktivitás: 1867-esek: 87-ből 52, 1873-asok: 80-ból 33; polgárjog: 1867-esek: 28, 1873-asok: 19; bérháztulajdonlás: 1867-esek: 28, 1873-asok: 22.

245