Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések
Az új szervek a külvárosi bíróságoknál bürokratikusabb jellegű hatóságok voltak, s a különféle nyilvántartási, jelentésadási és végrehajtási feladatok összességében rendészeti jelleget kölcsönöztek a működésnek. Az elöljáróság törvény által körülírt szervezete a korábbi archaikus mintát követte, mi több még azon is túltett! A kerületi szervezetek élén a közgyűlés által hat évre választott elöljáró állott, akit hivatalos tevékenységében ezúttal is a kerületi választók által választott esküdtek támogattak. Az elöljáró és az esküdtek együttesen alkották a kerületi elöljáróságot. A hivatalos teendőket az elöljáró osztotta ki közöttük. Mind ők, mind az elöljáró nem fizetésben, csupán bizonyos tiszteletdíjban részesült. Beszédesen utal a törvényalkotó szemléletmódjára, hogy a törvény nem említi a jegyzőt - a korábbi szabályozással ellentétben, ahol az kiemelten szerepelt —, csupán a szabályrendelet intézkedett jogvégzett személyek felől. A szervezet létrehozásakor a fő hangsúly kifejezetten a laikus jelleg kidomborításán volt. „...A kerületi elöljáróság tagjaiban - amint azt a főjegyző később módosítási javaslatában fejtegette — kevésbé a jogi és administrativ ismeret, mint inkább az vala szükséges, hogy azok a polgárság bizalmát teljes mértékben bíró, s a község ügyei iránt élénk érdekkel viseltető juggetlen polgárok legyenek. Eljárásukban elég vala azon szabályokat megtartaniok, a melyek részükre egyes szabályrendeletekben, s a tanács utasításaiban előirattak... ”47Z A budapesti terepen tehát kifejezetten a von Stein által formulázott, majd a nagypolgárság társadalmi szolgálatának Rudolf von Gneist átal továbbfejlesztett koncepciójával találkozunk. Vagyis a megfelelő szellemi és anyagi képességekkel és adottságokkal rendelkező polgároknak készen kell állniok különféle „tiszteleti közfunkciók” gyakorlására, mivel a közhatalomtól nem várható el sokrétű szociális jellegű feladatok végzése. Nélkülözhetetlennek tűnt ezért - ahogy Jürgen Reulecke fogalmaz: „apolgári elitek tagjai tekintetében a környezetükben élőkkel szembeni társadalmi kötelezettségérzet elmélyítése A koncepciót azonban Budapest vonatkozásában megvalósíthatatlanná tették, s akut igazgatási problémává is változtatták az 1870-es, 1880-as évek különféle köz- 472 473 472 Márkus, 1886. 11. p. 473 „...zur Übernahme öffentlicher Ehrenämter...“; „...notwendige Ergänzung des sozialen Pflichtsgefühls der bürgerlichen Eliten für ihre Nachbarschaft..." REULECKE, 1990. 179., 183-184. p. 237
