Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Nemzeti centrum, mint lokalitás: a megoldhatatlan dilemma. Szupralokalitás és a főpolgármester szerepe

módon - nem is foglalkoznak. Az addig Pesten használt „főpolgármester ” titulus polgármesteri posztot jelölt, s Buda „fővárosnak” is polgármestere volt. Ez mindkét esetben komoly várospolitikusi pozíció volt, s a városi elképzelések szerint az önkormányzat első emberét továbbra is közvetlenül választották volna. A koncepció (egyébként a bécsi helyzethez hasonlóan) továbbra is fenntartandónak vélte az addigi gyakorlatot és erősen személyi irányultságú volt, hiszen a polgármester a képviselőtestület elnöki teendőinek ellátása mellett a városi tanács élén is állott. Egyazon személy volt tehát a várospolitika elvi irányítója és a végrehajtó apparátus vezetője.

Az önkormányzatok felügyeletének kérdése azonban a kormányzati elképzelések központi eleme volt. A városok, érzékelvén az erőteljes kormányzati szándékot, így álláspontjuk módosítására kényszerültek. A belügyminiszter köztörvényhatósági törvényjavaslatát véleményező Pest városa elutasította ugyan főispánoknak szabad királyi városok élére állítását, nem zárkózott el ugyanakkor valamiféle új tisztség létesítésétől. Az 1843-44. évi országgyűlési munkálatokhoz nyúltak vissza, s bizonyos fajta érdekvédelmi feladatokat is ellátó felügyeleti szerepkör szervezését hozták javaslatba. Az azt betöltőknek - reménybeli főrendiházi tagságuk révén - kiemelt feladata lett volna a városi érdekek országgyűlési képviselete. A felvetés tehát egyfajta rendies felfogást is tükrözött.18

A köztörvényhatóságokról megalkotott 1870:XLE. te. - a főváros számára külön törvény szükségességét ismerve el — a törvényhatóságok élére végül is egységesen főispánokat állított. A pest-budai megoldás feletti bizottmányi viták azután felszínre hozták a főváros államszervezeti-közigazgatási pozíciójával, hatalmi súlyával kapcsolatos víziókat és elképzeléseket. A következetes autonomizmus irányába mutató Szentkirályi-Gerlóczy-féle vélemény továbbra is közvetlenül választandó (fö)polgármesteri posztot, valamint attól független, törvényességi felügyeletre korlátozódó kormányellenőrzést javasolt. A kormányérdekeket a (fö)polgármester kinevezésének kormányjóváhagyásával biztosítottnak vélte. A javaslat figyelmen kívül hagyta a fövároskoncepció újszerű igényeit, az annak egyedi voltából fakadó különleges szempontokat, s a hagyományos felfogásnak megfelelően az önkormányzat zárt, lokális világán belül értelmezte, s csupán a helyiekre tartozónak tekintette az itt fölmerült kérdések taglalását.19

18 Gerlóczy Károly tervezete, 1869. október 31. In: GÁRDONYI, 1913,

19 Bizottminyi vélemény, 1870. június. 2. In: GÁRDONYI, 1913.

19