Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Nemzeti centrum, mint lokalitás: a megoldhatatlan dilemma. Szupralokalitás és a főpolgármester szerepe
Végül is Budapest élére főpolgármester elnevezésű, de a többi főispán hatáskörével mindenben egyező funkciójú személy került. Hosszas vita előzte meg mikénti kinevezését. Közvetlen uralkodói kinevezéséről a városok hallani sem akartak, így előbb az általuk jelölt három személy közül a kormány általi választás ötlete merült fel, majd végül, a kormánybefolyás hatályosabb érvényesülése végett ennek fordítottja került a törvénybe. A fővárosi főpolgármestert (a király által kinevezett és bármikor elmozdítható főispánokkal ellentétben) hat évre választotta a törvényhatósági bizottság az uralkodó három jelöltje közül. Többen rámutattak már arra, hogy a kormányhatalom fővárosi exponense ezen körülmény folytán erősebben kellett kötődj ön az önkormányzathoz. Ez így is van, s ennek nézetem szerint az országos és helyi érdekek koordinációja, az összhang biztosítása szempontjából volt különös jelentősége. A budapesti főpolgármester választása, ennek intézményi egyedisége voltaképpen arra utal, hogy a törvényalkotó számára is nyilvánvaló volt a fővárosi viszonyok különlegessége: országos és pest-budai helyi érdekek koordinációjának szükséges, elengedhetetlen volta. E nélkül, ez mind a kormánypárt, mind a balközép számára nyilvánvaló volt, országos és helyi érdekek egyensúlya nem tartható fenn, hatékony helypolitika nem valósítható meg. A fővároskoncepció lényegét az állami és országos érdekek helyi érvényesítésének lehetővé tétele, valamint a helyi érdekek országos igényű repre- zentációj a nyomán kialakuló új értékképzet: az „országos jelentőségű helyi érdek” felismerése és annak mindenki általi elismerése alkotta. 1. sz. ábra. A helypolitikai érdekérvényesítés mechanizmusa HELYI ÉRDEK 20
