Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Nemzeti célok, országos–helyi érdekek és hatáskör-viták kormány és helyhatóság viszonyában

1870-80-as évek igazgatási gyakorlata ezen felemás helyzetet a jogszabály hatályának a lakosságra való kitelj esztésével szüntette meg. A várospolitika helyi szinten általános nyelvpolitikai célok megvalósítására törekedett: német nyelven beadott javadalombérleti szerződés szövegértelmezési bizonytalanságára hivatkozva a közgyűlési 878-ban például kimondotta a magyar nyelvű ajánlattételi kötelezettséget.321 1881-ben egyoldalúan megváltoztatták egy egykori budai szerb polgár ki- házasitási alapítványát, amely eredetileg csupán szerb leányok támogatására irányult.322 Jóllehet a mai történeti köztudat hajlamos a főváros magyarosodásának folyamatát egyfajta „természetes”, egyirányú mozgásként felfogni, a valóságban azonban szép számmal fordultak elő mikrokonfliktusok, amelyeknek hatósági segédlettel történő feloldása a rejtett nyelvpolitikai küzdelem egy-egy kis csatájaként áll elénk. így például a főváros kegyurasága alatt álló plébániák magyar jellegének kimondásáról szintén 1881-ben közhelyesléssel s éljenzéssel hozott határozatot a közgyűlés. Az előteijesztő Morlin Imre virilista ügyvéd azon esetet említette indoklásában, amikor az egyik plébániatemplom diákmiséjén az idegenajkú tanulók nem engedték magyarul énekeim diáktársaikat.323 S persze kerületi szinten is találkozunk a nyelvpolitikai küzdelem nyomaival, mint például Óbuda esetében az 1891 -es választások alkalmával. Itt a magyar nyelv ügyét szívükön viselők a magyarul „ alig valamit értő" Augenstern Samu kerületi városatya személyében vélték meglelni a fő veszélyforrást, aki a városrész németajkú polgárainak érdekeit igyekezett képviselni, s egyesek szemében ezért „ ...a germanizatorok előhadának egyik tüzes harcosa" volt.324

Széleskörű társadalmi érdeklődést keltett a törvényhatósági bizottság ülése a véderőtörvény-vita alkalmával is, jóllehet a Szapáry Gyula gróf, ekkor éppen IV. kerületi képviselő által vezetett kormánypárti és a Polónyi Géza által vezérelt fügjellemzö, hogy az 1873-as választások alkalmával a Széchenyi téri étteremben összegyűlt lipótvárosi választók soraiban akadt, aki németül kezdte beszédét („ minthogy - úgymond -ez a lipótvárosi intelligentia nyelve") amit aztán mégis magyarul folytatott és fejezett be. Pesti Napló, 1873. szeptember 27.

321 BFL IV.1403.a. 740/1878. kgy. sz. „Budapest főváros hivatalos nyelve magyar és így méltán megkívánhatja a fővárosi hatóság hogy legalább azok, kik tőle hasznot húzni kívánnak, ebbeli ajánlataikat magyar nyelven nyújsák be. " Pesti Napló, 1878. december 28.

322 BFL FV.1403.a. 556/1881. kgy. sz. Pesti Napló, 1881. szeptember 16.

323 BFL IV.1403.a. 701/1881. kgy. sz. Pesti Napló, 1881. november 10.

324 BFL IV.1404. 104/1891. ig. vál. sz. (november 24.), Mihályi József panaszbeadványa.

180