Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil

mint virilis - (1873-1894) az egyesített főváros törvényhatósági bizottsá- gának munkájában is.

A sajátos városi éthosz több budai család tagját is önkormányzati és állami hivatali állások elfogadására ösztönzi ezekben az években. Legjelentősebb ezek közül a Rupp-„klán”. Jakab (1848) kamarai lajstromozó fia, Zsigmond (1867-1912), a közjegyzői intézmény egyik megalkotója az egyik leghosszabb ideig fungáló városatyaként aktivizálta magát főként a II. kerületben; Imre fivére pedig kezdetben tanácsnok, majd közmunkatanácsos és szintén városrészi lokálpatrióta volt.

Szintén a magas állami pozíciókig jutó társadalmi emelkedés példája a Verderberek esete, akiknek József családtagját 1843 és 1867 között még cserzővargaként találjuk a budai testületben, hogy azután István (1879-1885) már mint a MÁV aligazgatója szerepeljen a fővárosi közgyűlésben.

A céhes-iparos múltból tőkés-vállalkozóvá kinövő, majd szakértelmiségivé továbbfejlődő családi reprezentációt testesíti meg a pesti Schmidlechnerek esete. György még sütőként van jelen az egyesítés előtti és utáni (1861-1876), Károly csak a ’73 utáni közgyűléseken (1873-1888), őket 1909-1912-ben már a nőgyógyász Károly követi.

ANasztlok (Nászaiak) a kikeresztelkedett zsidó nagyvállalkozók állami föhiva- talnoki karriertörténete folytán érdekesek. Az 1861-ben még egyszerű budai házbirtokosként meghúzódó Rudolfot Mór az 1867-es balparti képviselőtestületben már gyárigazgatóként követi (1867-1894), hogy azután a jogi doktor Károly mint törvényszéki tanácsjegyző legyen érdemes 1900-1903 között a köz- gyűlési tagságra.

A mobilizáció legegyenesebb útját a régi iparosok-kereskedők családi pozícióinak fennmaradása esetében persze az ügyvédi pálya jelentette - amennyiben az új generáció tagjai szabadfoglalkozásúakká váltak: Ácsok (Lajos asztalos 1861—1876, majd Károly ügyvéd 1897-1900); Gyarmathyak (György kereskedő 1861-1879, Gyula ügyvéd 1897-1906); Jurenákok (Pál vaskereskedő 1848-1851, Károly ügyvéd 1873); Waigandok (János bognár 1867, József ügyvéd 1903-1912), stb.

Régi minták—új esetek

Az újként bekerültek legjellegzetesebb körét a különféle zsidó nagykereskedők, nagyvállalkozók alkották, akik 1873-ra - mintegy reprezentálva az addigi tőkés fejlődést - jószerivel már kialakult egzisztenciával és az átalakulás fősodrába il166